Mi a fontosabb a nőknek, hogy férfi szerepeket is betölthessenek, vagy hogy találjanak olyan férfit,akire fel tudnak nézni?

#25: "Azt ugye vágod, hogy az átlag magyar férfi NEM tudja eltartani a családját egy fizetésből, ugye? Marha nagy választási lehetőség a nők számára..."

Más aspektusból megközelítve... Amit te a szabadság netovábbjának élsz meg, az a másik oldalon (pont mivel a társadalom több, mint 50%-ának saját lakása sincs (értsd: olyan, amibe egyedül lakik, nem 1/2-ed meg 1/4-ed tulajdonrész) a bérrabszolgaság netovábbja.

Tehát a párok összejönnek és pénzügyileg racionális döntés, hogy költözzenek össze, akár közös albérletbe, de egy helyre fizessenek. Utána meg mivel lakva ismerszik meg a másik, rájönnek, hogy nem megy és menekülnének, csak már nehéz. Így lesz az, hogy kapcsolatból-kapcsolatba menekülnek az emberek...

Tényleg jó ez a "két fizetés tesz ki egy fizetést" dolog...

A legnagyobb irónia az egészben, hogy a nők úgy mondtak le (háttér)irányítói szerepükről, hogy közben ünneplik a saját szabadságukat és élvezik a reflektorfényt, hogy ők lehetnek a sakkbábuk a sakktáblán, miközben eddig "csupán" a sakkjátékosok voltak az árnyékban.

Ráadásul az egész társadalom omlik összefelé, mert ami régen a férfiak tesztoszterontól túltengő, versengő attitűdjét jó, de minimum társadalmilag hasznos irányba kapcsolta (történetesen, hogy ha pénzed van, akkor még 60 éves földesúrként is kaphatsz 14 éves szűzlányt, ezért ÉLETED VÉGÉIG TÖREKEDJ A SIKERRE, illetve legyél a köztiszteletben álló ember, mert a szülőknek presztízs ha egy köztiszteletben álló jó ember veszi el az ő kicsi lányukat).

Az mára teljesen megszűnt, így a férfiak más irányokba csatornázzák az energiájukat, ez pedig nem sokmillió Einsteint meg Teslát meg Newtont eredményezett, hanem rengeteg tanácstalan istenbarmát, aki elindult a hardcore blackpill incellé válás útján, mert az élete egyre nagyobb részét teszi ki a pártalálás, végül teljesen beleőrül a dologba, de ha párja van is gondoskodunk róla, hogy ne legyen teljesen boldog, mert folyamatosan dobálunk neki versengenivalót, hátha valamelyikre rá fog harapni.

Ha nem arra, hogy nem dugott még meg x mennyiségű nőt, akkor arra, hogy x típusú nő nem volt még az életében vagy biztosan jól választott-e, de ha őt nem sikerül visszarángatni a játékba, akkor a nő még mindig támadási felületet jelent, ha őt elvesszük tőle, akkor kényszerűen visszalöktük újra a játékba és az életkor előrehaladtával egyre nehezebb lesz, míg végül el nem bukik valamelyik sokadik körben vagy meg nem hal előtte.

Ez pedig nemhogy nem jó vagy erkölcsös, de még csak társadalmilag sem hasznos. Ugyanazt a pazarló, fenntarthatatlan életstílust viszi tovább, mint az eldobható PET palackok meg az összes többi.

Aki eddig eljutott az olvasásban, abban pedig bizonyára felmerülhetett a kérdés, hogy az utolsó előtti bekezdésem zajlott le ÖSSZTÁRSADALMI szinten a feminizmussal. Ha a férfit nem tudták többé a hasznukra fordítani, mert egyre jobban kezdett átlátni azon, hogy a háborúzás áldozatokkal és rombolással jár és mindig az jár jól, aki a háttérből kirobbantja a balhét és mások szenvednek miatta, hogy nő miatt csak akkor érdemes harcolni, ha a nőt meg kell védeni és akar téged, mert érző lény, nem trófea. Illetve, hogy a nemzetállamok és különböző kultúrák ugyanolyanok, mint régen voltak a törzsek, ha EGYMÁST TISZTELETBEN TARTJUK, akkor kölcsönösen előnyösen együtt is működhetünk, megőrizve saját integritásunkat, kellett valami, ami tüzeli a gazdaságot.

Erre pedig tökéletes volt, hogy a nőkkel kezdtek el foglalkozni, hogy a férfiak játékban maradjanak. Így pedig további évSZÁZADOKAT nyertek, mert a túlzott jólétnek van egy olyan mellékhatása, hogy sok a szabadság, sokat tudnak gondolkodni az emberek és az élősködőknek az nagyon nem jó, mert rájönnek, hogy nincs is szükség politikusokra (legalábbis mostani formájukban) meg nagyon sok tanácsadói, ügynöki és egyéb semmittevős munkakörre sem, aki mások kényelméből, tudatlanságából, félelméből él.

"Esetleg azért, mert a nő is dolgozik. Csak a probléma annyi, hogy míg a férfinek MUSZÁJ dolgoznia, mert nem igazán van olyan nő, aki el akar tartani egy férfit, addig a nőnek saját választása, hogy dolgozzon, hiszen független akar lenni meg extra igényei vannak."

Eltévedt az időgéped.

A helyzetet szerintem aránylag jól vázoltad, tényleg van egy nagyobb rétegnyi ember, akik otthon laknak és tényleg a férfiakat érinti ez inkább.

Az okok viszont nagyon félrementek szerintem.

Azt gondolom, hogy a férfiak azért tutyi-mutyibbak, mint voltak, mert nincs kötelező sorkatonaság.

A másik, hogy szociális készségek tekintetében van egy erősen leszakadt réteg, a számítógépfüggők (vagy bármilyen függő). Ez pedig a férfiakat jobban érinti, mert egy 15-20 éve a számîtógépes játékokat inkább nekik célozták és csak egy 5-8 éve jöttek rà arra, hogy a nőket is ugyanúgy meg lehet fogni, mint a férfiakat, ezért van egy 10-15 év késés mire a nőknél is kitermelődik ez a réteg. Bár lehet, hogy idáig nem jutunk el, mert tudatosabbak lesznek a szülők is a számítógép korlátozásában.

24!

Csak a saját példámat írtam le, nem volt célom társadalmi korképet alkotni.

27!

Például hogy nőként bánjon velem, érezzem hogy biztonságban vagyok mellette és felnézhetek rá. Továbbá nekem fontos a gondoskodás és jól esik ha gondoskodhatok róla.

"A kérdés csak az, hogy vajon hogy birkóznak meg a nők azokkal az ösztönökkel, amik azt súgják, hogy olyat férfit válasszanak, akire fel tudnak nézni."

A nők olyan férfit akarnak, akivel kölcsönösen tisztelik egymást és kölcsönösen támaszkodhatnak egymásra.

"Például hogy nőként bánjon velem, érezzem hogy biztonságban vagyok mellette és felnézhetek rá."

A gondoskodást értem, anyuka feladatok. De hogy bánik veled nőként? Hoz neked egy csokit, és térden állva adja át, vagy mi? Otthon hogy érezteti veled, hogy biztonságban vagy? Kikísér a vécére, hogy ne támadjanak meg?

36!

Elmondja hogy gyönyörű vagyok, dicsérget, amelyeket őszintén mondja.

Te még sosem érezted azt hogy biztonságban vagy? Hogy maximálisan nyugodt tudsz maradni mert érzed hogy van melletted valaki akire támaszkodhatsz?

De akkor te nem dicséred őt?

De, éreztem már, de nem csak párkapcsolatban, ezért fura, hogy nőnek kell éreznem magam a biztonsághoz. A férjem is megérdemli, hogy biztonságban érezze magát mellettem. Nem csak én, mert puncim van.

38!

Természetesen dicsérem, nem tudom hogy honnan sikerült leszűrni az ellenkezőjét.

A dolgok nyilván kölcsönösek, de nálunk inkább én vagyok az, akit "babusgatni" kell

"Azonban mikor hazaérek igenis szükségem van arra, hogy a férjem férfiként én pedig nőként viselkedjek. A házasságunkban abszolút ő viseli a nadrágot ha mondhatom így."

Ezt te írtad, nem? Nekem nem világos, hogy mit jelent ez, hogy férfiként meg nőként viselkedik valaki. Mert ha dicsér, de te is őt, akkor ti nem egy nő meg egy férfi vagytok, hanem Kati és Béla, akik nagyon szeretik egymást.

Lehet, hogy butának tűnök, de nem értem a válaszodban, hogy mit jelent az, hogy hazamész, és nőként viselkedsz. Mert szerintem te Katiként viselkedsz, nem úgy, mint egy NŐ, mert nem minden nő viselkedik ugyanúgy.

Az ilyen kérdések, amilyen ezé a kérdezőé is, nekem úgy jön le, hogy ő egy csomót gondol arra, hogy ő férfi, és mások biztos gondolnak arra, hogy nők. Mikor reggel felkelek, és elindulok a munkába, nem arra gondolok, hogy "nő vagyok és megyek dolgozni", hanem arra, hogy megyek dolgozni. Mikor főzök, nem arra gondolok, hogy "főzök, mert nő vagyok, ez így illik a nememhez", és amikor leülök játszani a gépen, nem arra gondolok, hogy "nana, nő vagyok, és ellene megyek a nőségemnek ezzel, ez fiús dolog". Hanem arra gondolok, hogy azt csinálom, amit szeretek. Nem gondolok arra, hogy ez most nőies vagy férfias. Nem értem komolyan, hogy mik ezek a viselkedések.