Milyen külső vagy belső tulajdonságok vezetnek el odáig, hogy egy 30 éves férfinak még nem volt idáig a nőkkel semmilyen kapcsolata?

Szerintem a szó szerinti 0 azaz semmiféle kapcsolat ritka mint a fehérholló.

Azt viszont el tudom képzelni, sőt tudom, hogy néhány balul elslt próbálkozás után inkább egyedül marad valaki, de ehhez nem kell férfinak lenni.

Külső is számít de nem ez az oka, belső sokkal inkább. Otthonülők, visszahúzódóak, nem tudnak kapcsolatot teremteni a másik nem -el. Félnek. Ne hiszem hogy ezt választanák, csak ezt dobja az élet és sodródnak. Ahogy telik az idő egyre jobban beragadnak. Egy kocsmai haveromról derült ki hogy hát ő neki még szóval még soha se csók se soha semmi, oda se mert menni egy nőhöz sem... 32 évesen. Így telt el az élete. Soha egy nőhöz nem ért hozzá. Hát eltartott egy 2-3 évet mire összekapartam és lett egy barátnője.

Semmi különös nem volt az életében szerintem. Szüleivel nem nagyon beszélgetett nekik meg nem tűnt fel hogy kéne mélyebb kapcsolatot kialakítani. Így azt se tudta hogyan kell vagy mi fán terem. Tök rendes szülei vannak egyébként, egyszer kettesben elmondták hogy azt hitték meleg csak nem meri felvállalni... Ja mondom azért voltak akkora csöcsös nők a szoba falán. Gondolták meg akar felelni a társadalmi elvárásoknak.

Cibáltam magammal programokra, haveri társaságba, kirándulni, aztán belejött a női társaságban hogyan lehet kell viselkedni. Aztán végül besikerült egy randevú, sírva hívott fel hogy hazakísérte és megcsókolta a csaj. 1 hét után összegabalyodtak. 35 évesen, pont a születésnapján. Nem tartott sokáig, de ez van, kidobta a csaj. Kiheverte egy fél év után, majd időnként volt barátnője, aztán az egyik elég komolyra fordult és össze is költöztek, majd összeházasodtak, baba is van már azóta...