Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Nők, akik szerint az inceleknek azért nincs senkijük, mert nem tisztelik a nőket! Hogy álltok a rap zenével?
Illetve ha ti magatok személyesen nem is rajongtok érte, azért remélem elismeritek, hogy elég széles rajongótábora van a lányok körében a kultúrának.
Nem érzitek ellentmondásosnak, hogy ha jól nézel ki és valamilyen módon ügyesen menedzselnek és nem csak egy hígítós zacskóval a szád előtt van lehetőséged rímeket faragni a Hős utcában, akkor simán megénekelhetsz alpári, nőket rongyként kezelő szövegeket és fullos csajok visítoznak érted és bármit megtennének, hogy a kedvedre tehessenek?
És nem a világsztárokról beszélek milliós követőtáborral meg dollármilliós vagyonokkal, egy egyszerű kis XFaktoros Plazma vagy Fluor Tomi (régen a Wellhello előtt) szint is elég hozzá, hogy helyi menő csávó legyél és minden hétre több nő is jusson akár, akkor is, ha válogatsz és úgy bánsz velük, mint a kutyával.
"Hát úgy tűnik, hogy mégsem, mert nem veszed figyelembe a másik oldalon lévő asszimetriát, hogy míg nálad 2-3 barátzónás srác volt, addig a srác oldalán ez úgy csapódott le, hogy volt neki 10-20 olyan lány, akihez ő potenciális partnerként közeledett, a lány meg csak barátkozni akart vele."
Nem 2-3 barátzónás srác volt, hanem 2-3 zátonyra futott kapcsolat/kapcsolatkezdemény.
Egyébként marhára nem érdekel, hogy a "barátzónás" történeteim hogyan csapódtak le a másik oldalon. Ha megértem, és sajnálom, hogy megbántottam és nem tudtam viszonozni az érzéseit, azzal mit kezd? Ugyanott van.
Összejönni meg soha nem jönnék össze ilyenekkel, nem véletlenül került a barátzónába. Szóval teljesen mindegy.
"Mi a véleményed azokról a nőkről, akik önként választanak olyan partnert, akiről tudják (vagy minimum sejtik), hogy bántani fogja őket, akár még a barátnőik és családjuk is védené, de ő inkább felégeti velük a kapcsolatot, hogy ne legyenek a boldogsága ellen?"
Az a véleményem, hogy nem tudják, vagy valamiért szilárdan hisznek benne, hogy nem így lesz. Vagy nagyon infantilisek. 25 felett embertelenül gáz, ha ilyenekre megy és/vagy semmi emberismerete és önismerete, önbecsülése nincs.
"Szerintem meg az volt a problémád, hogy a megmentő komplexusod is azokhoz a férfiakhoz terelt, akik mágnesként vonzottak, az ilyen férfiaknál meg vagy csali, vagy eleve így rendezik be az életüket, mert rájönnek, hogy ez mennyire kényelmes."
Még szerencse, hogy sz.art se tudsz az életemről. Nem így rendezik be az életüket, hanem személyiségzavaros, beteges egyének.
Nálam pedig ennek a h.ülyeségnek pont az volt a mélypontja, amikor olyannál jött elő ez a komplexusom, aki nemhogy nem vonzott mágnesként, hanem külsőre még taszító is volt. Pont egy barátzónás incel volt. Előadta a szörnyű családi hátterét, valamint, hogy hányan utasították el, pedig ő mennyire nagyon tudna szeretni egy barátnőt, neki csak egyetlen nő szeretete kell, ő aztán úgy megbecsülné, mint soha senki. Eleinte jól ki is jöttünk, jókat beszélgettünk, még meg is könnyeztem, hogy szegény mennyire magányos, mennyit bántották, és arra jutottam, hogy ha nem adok neki esélyt, akkor én is ugyanolyan görény vagyok, mint a többi, hiszen olyaaaan rendes, és nem tehet arról, hogy olyan fejjel és alkattal született, amilyennel. Arra gondoltam, hogy csodálatosan boldoggá tehetem, idővel pedig nem fog zavarni a külseje, mivel szeretem a lelkét, ezért összejöttem vele.
Pár hónapnál tovább nem bírta, hogy normális legyen, ocsmányul bántott, klasszikus bántalmazó kapcsolat lett, sok-sok sértegetéssel, trágár beszéddel, szándékos elhiteltelenítéssel (neki minden, amivel bajom volt, képzelgésnek számított, ha valamit mondtam, hogy zavar, akkor soha nem reagált rá, hanem szerinte az anyámmal/testvéremmel kapcsolatos frusztrációimat vetítem rá, vagy épp azért mondom, mert el lettem kényeztetve Pesten, vagy, mert meg fog jönni a menzeszem, néha pedig mosolygó fejeket írogatott, hogy jajjj te kis butus, tudom, hogy csak hirtelen természeted van, azért mondod - amikor már szóltam, hogy ha így folytatódik, akkor ki fogok szállni), amikor pedig szakítottam, jött az öngyilkossággal, fejem szétverésével kapcsolatos fenyegetések özöne, intim témákkal teli lejárató levelek barátnőimnek, családtagjaimnak, ilyen Maunika show-s cigó stílusban nyomta már az egészet, pedig ameddig csak barátként beszélgettünk, kifejezetten előadta a szelíd, intelligens, választékos stílusú férfit. A kapcsolat alatt ocsmányul beszélni csak neten mert, viszont élőben képes volt sírva előadni, hogy most, hogy hirtelen annyi év magány után összejött egy nő, vérszemet kapott és be szeretné pótolni, amiből kimaradt, legyünk nyitott kapcsolatban, amikor meg megsértődtem ezen, akkor később a neten lehordott mindenféle beképzelt, egoista libának, és, hogy szerinte súlyosan skizofrén téveszmében élek, ha azt hiszem, hogy érek annyit, hogy valaki örökké csak engem d-ugjon, szóval értékeljem, hogy ő a szeretet miatt nyílt és őszinte velem, és még sírt is előttem, mert annyira nehéz neki, és higgyem szépen el, hogy más pasi majd csak simán csal a hátam mögött, szóval ő erkölcsi fölényt képvisel, jól járok vele.
A csúcs az volt, hogy szexuálisan is erőszakos volt: nem érdekelte, ha 10x nemet mondok, mert fájdalmaim voltak, képes volt a lábam közé nyúlni, könyörögni, ígérgetni, hogy elélvez 5 perc alatt, aztán békén hagy, egyáltalán nem érdekelte, hogy én élvezem-e. (Zárójelben megjegyzem, hogy soha, egyetlen percre sem élveztem vele a szexet, de akkor sem élveztem volna, ha normális lett volna, mivel nem működik a dolog úgy, hogy külsőre taszít, viszont a fordítottja is igaz: ha ő lett volna nekem külsőre a csúcsok csúcsa és teljesen ráindulok, ezzel a szexuális kultúrával még akkor is elintézte volna, hogy egyetlen orgazmusom se legyen vele... szóval maga volt a főnyeremény: fizikailag és szexuális kultúra terén is undorító)
Én egy évig sem bírtam vele, és azért nem dobtam ki az első húzása után, mert minden eset után bőgve kért bocsánatot és meg akarta magát ölni, és én 19 évesen elhittem ezeket a meséket, és őt is mentegettem, hogy biztos a családi háttere meg a sok gonosz lány elutasítása miatt ilyen, de majd meg fog gyógyulni a lelke.
Nem állítom emiatt az egy ilyen tapasztalat miatt, hogy minden incel/magányos srác/férfi ilyen, de azt megtanultam, hogy soha az életben, egy puszta gondolat erejéig sem fogok kezdeni olyannal, aki nem vonz, sem pedig olyannal, aki megmentésre szoruló lelki sérült, személyiségzavaros. És akkor megkomolyodtam annyira, hogy már a hozzám hasonló és hozzám méltó partnert keresem, akivel pozitívan és kölcsönösen egészítjük ki egymást, mindketten pluszt adunk a másik életéhez.
Akik még 25 éves kor felett is ott tartanak, hogy olyan kapcsolatokban vannak, mint amilyen az én fiatalkori szösszenetem volt, azok fenntartom, hogy lelkileg sérültek, és semmi önbecsülésük nincs, valamint nem sikerült felnőni, tanulni a hibákból.
"És ezt mi alapján jelented ki ennyire biztosan? Mert ha csak mondták, hogy bejössz nekik és el tudnák veled képzelni, az lehet hazugság is, puding próbája az evés."
Nem teljesen biztos, persze, de ismerek sok férfit, akiről tudom, hogy normális, alkalmas párkapcsolatra, nagyon jól kijövünk, és még jól is néznek ki (mondjuk kollégák, egyéb ismerősök). De persze meglehet, hogy valami miatt mégsem illenénk össze, de őszintén szólva nem is érdekel, mivel 8 éve van már párom és szó sincs arról jelenleg, hogy vége legyen vagy ne szeretnénk egymást.
Csak annyit mondok, hogy ha szingli lennék, akkor kizárólag a rendben lévő, értelmes, alapvetően pozitív, vidám, nyugis, de jól kinéző férfiakkal ismerkednék. Egyébként amikor a párommal ismerkedtem, akkoriban is akadtak már normális férfiak, akikkel szintén ismerkedtem, nyilván nem feküdtem le boldoggal-boldogtalannal, és nem is volt szükségem rá, mivel a mostani páromba szerettem bele. Nem úgy működik, hogy kipróbálom mindet, majd kiválasztom a listapontoknak legmegfelelőbbet és legkényelmesebbet, mintha kocsit vennék. Ettől még tudom, hogy vannak normális pasik a páromon kívül is, nem ő az egyetlen. Nem azt mondom, hogy biztos mind tökéletesen illett volna hozzám, de mondjuk adott esetben érdemelt volna egy próbát.
Én nem vagyok többé megmentő, legalábbis párkapcsolatban nem. Viszont úgy érzem, hogy te valahol az szeretnél lenni, sajnos. Azért gondolom, mert olyan nőkről beszélsz folyamatosan, akiknél fennáll annak az esélye, hogy bűnszövetkezetek martalékai legyenek (azért wtf, ehhez eléggé mélyen kell lenni), vagy fogatlan drogosokkal, 20 évvel idősebb alkoholistákkal vannak együtt. Ezek mind lelki sérült, és legtöbbször lecsúszott, segítségre szoruló nők (még ha sokan közülük nincs is ezzel tisztában). Szóval lényeg a lényeg, te is megmentő szeretnél lenni, egy párkapcsolat meg nem erről szól, tapasztalatból mondom. Ráadásul neked még van benne egy olyan önző indíték, hogy ezekhez a rémálom férfiakhoz képest tudnál büszke lenni magadra. Egyébként ezek a nők közel sem biztos, hogy megbecsülnének. Miből gondolod, hogy ha valaki annyira lelki sérült nő, hogy hosszú évekig ilyenekkel van, és esetleg még verni is hagyta magát, téged megbecsülne és nem tudná tőled "elhappolni" valami hasonlóan agresszív phasz? Szerinted ez így működik, ahogy te azt elképzeled? Mindnek lenne lehetősége rendesebb pasikkal együtt lenni, mégsem teszik.
"Ha megértem, és sajnálom, hogy megbántottam és nem tudtam viszonozni az érzéseit, azzal mit kezd? Ugyanott van."
Ismételten felhívnám a figyelmedet, hogy nem velem vitatkozol, hanem általánosságokban.
Ha a nők többsége megmondaná nyíltan és TETTEKKEL is kifejezné a barátzónás srácoknak, hogy esélyük sincs és nem a női kétértelműség mögé bújnának, akkor talán ezek a srácok időt nyernének, amiből azt hiszed rengeteg van, pedig az évek csak úgy repülnek, mint a szél és közben a potenciális partnerek elkelnek. És minél egyedibb, furább vagy, annál nehezebb a dolgod, annál kisebb az esélyed, hogy akár már 25 évesen megtalálod a párodat, nemhogy 30 fölött. Átlag Józsi meg Átlag Margit egymásra tud találni 40 vagy akár 50 fölött is úgy, hogy az egyik kutyáját megsimogatja a másik gyereke a játszótéren, még társkeresőzniük sem kell. De minél komplexebb a személyiség, annál inkább van a populációban mondjuk potenciálisan 1 EZRELÉK (vagy ennél is kevesebb) személyiség, akivel kompatibilis vagy. Ezek a személyiségek pedig nem feltétlenül olyan szingli ellenkező nemű egyedekben vannak, akikkel kölcsönös a vonzalom.
Tehát a kettő keresztmetszete (kölcsönös vonzalom és kompatibilis személyiség) még sokkal kevesebb ennél is. Többek között ezért szeretne annyi magunkfajta adonisz lenni, mert ezzel úgy növelnénk az esélyeinket, hogy a személyiségünk maradhatna olyan, amilyen most, hiszen azzal vagyunk ÖNAZONOSAK, a külső meg a legtöbbünk számára annyira jelentéktelen, hogy az sem érdekelne, ha eltérő bőrszínünk lenne, csak végre vonzódjon már hozzánk egyetlen olyan lány, akivel el is tudnánk képzelni az életünket.
De hát ahogy írod: "Összejönni meg soha nem jönnék össze ilyenekkel, nem véletlenül került a barátzónába. Szóval teljesen mindegy."
Rengeteg nő önző módon itt is csak magára gondol, jól jön a szerencsétlen srác, aki akar tőle valamit, de ez már nem kölcsönös.
Ilyenkor ugyanazt csinálják, mint amit velük csinálnak azok a férfiak, akikhez ellenállhatatlanul vonzódnak.
Ugyanúgy az ösztön hajtja mindkét felet. A nőt is, hogy hiába tudja az eszével, hogy valószínűleg nem lesz semmi komoly, reménykedik benne a végsőkig és akár hónapokig, súlyos esetekben évekig is dugja őt egy olyan srác, aki nem akar tőle ezen túl semmit, sőt, még másokat is dug.
És a férfit is, aki meg folyamatosan abban reménykedik, hogy a nő egyszer beleszeret, hogy egyszer bejön majd neki, mert változik az ízlése, sokszor még az idősebb nők is adják alá a lovat, hogy milyen fess fiatalember, előbb utóbb a lány is belátja, hogy ilyen illene hozzá, nem az a sok csapodár bájgúnár.
És így adják le az emberek olyanokon az elszenvedett frusztrációjukat, akik nem tehetnek róla.
Erkölcsileg ugyanaz, mint mikor a bűnöző azért rabolja ki a kisnyugdíjast vagy lop a boltból, mert a politikusok is lopnak.
Csak valahogy a párkapcsolati színtéren ezt olyan ártatlannak, olyan elfogadhatónak tartja a társadalom, maximum ejnye-bejnyézik egyet, de azt is csak akkor, ha tudatos.
Hiába, ahogy a jogrendszernek is nehéz szülés volt eljutni odáig, hogy legyenek különböző tételek, mint
"gondatlanságból elkövetett emberölés"
"nyereségvágyból elkövetett emberölés"
"hirtelen felindulásból elkövetett emberölés"
"előre megfontolt emberölés"
"emberölési kísérlet"
és még sok más.
Itt is eljuthatnánk oda, hogy minősítsük mondjuk a "gondatlanságból vagy nemtörődömségből okozott súlyos lelki sérülés" esetét.
És mielőtt félremagyaráznád, nem a jog eszközével való büntetés lenne a cél, hanem ugyanaz, mint mikor elmennek kampányszerűen iskolákba emberek drogprevenciós vagy LMBTQ érzékenyítő előadásra, esetleg a rasszizmus elleni kampányból.
Ezeket is oktatni kéne már kicsi korban, hogy ne legyél szemét az ellenkezőneműekkel.
A rétegződésen nem változtatna, de mennyivel egészségesebb lenne, ha a társadalom nemtől függetlenül, egyemberként ítélné el a sumákolást bárki részéről.
"Ráadásul neked még van benne egy olyan önző indíték, hogy ezekhez a rémálom férfiakhoz képest tudnál büszke lenni magadra."
Nem, csak elfogadom a realitásokat, hogy mennyire számítok jó partinak. Semmi önzőség nincs benne, csak realitás. Önzőség az lenne, ha sunyi módon érzelmileg manipulálnám, hogy engem válasszon mondjuk egy végzős orvosis srác helyett.
"Egyébként ezek a nők közel sem biztos, hogy megbecsülnének."
Gondoltam erre, de igazából akkor is win-win szituáció lenne, mert ő is nyerne rajta, amíg velem van, illetve nekem is lenne részem intimitásban. Ha ennek ellenére mégis egy olyan választ, ami neki rossz (illetve ha mazochista, akkor pont, hogy jó, de attól még ártalmas) akkor a lelkiismeretem tiszta, még ha sajnálom is.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!