Nők, akik szerint az inceleknek azért nincs senkijük, mert nem tisztelik a nőket! Hogy álltok a rap zenével?

"Hát úgy tűnik, hogy mégsem, mert nem veszed figyelembe a másik oldalon lévő asszimetriát, hogy míg nálad 2-3 barátzónás srác volt, addig a srác oldalán ez úgy csapódott le, hogy volt neki 10-20 olyan lány, akihez ő potenciális partnerként közeledett, a lány meg csak barátkozni akart vele."

Nem 2-3 barátzónás srác volt, hanem 2-3 zátonyra futott kapcsolat/kapcsolatkezdemény.

Egyébként marhára nem érdekel, hogy a "barátzónás" történeteim hogyan csapódtak le a másik oldalon. Ha megértem, és sajnálom, hogy megbántottam és nem tudtam viszonozni az érzéseit, azzal mit kezd? Ugyanott van.

Összejönni meg soha nem jönnék össze ilyenekkel, nem véletlenül került a barátzónába. Szóval teljesen mindegy.

"Mi a véleményed azokról a nőkről, akik önként választanak olyan partnert, akiről tudják (vagy minimum sejtik), hogy bántani fogja őket, akár még a barátnőik és családjuk is védené, de ő inkább felégeti velük a kapcsolatot, hogy ne legyenek a boldogsága ellen?"

Az a véleményem, hogy nem tudják, vagy valamiért szilárdan hisznek benne, hogy nem így lesz. Vagy nagyon infantilisek. 25 felett embertelenül gáz, ha ilyenekre megy és/vagy semmi emberismerete és önismerete, önbecsülése nincs.

"Szerintem meg az volt a problémád, hogy a megmentő komplexusod is azokhoz a férfiakhoz terelt, akik mágnesként vonzottak, az ilyen férfiaknál meg vagy csali, vagy eleve így rendezik be az életüket, mert rájönnek, hogy ez mennyire kényelmes."

Még szerencse, hogy sz.art se tudsz az életemről. Nem így rendezik be az életüket, hanem személyiségzavaros, beteges egyének.

Nálam pedig ennek a h.ülyeségnek pont az volt a mélypontja, amikor olyannál jött elő ez a komplexusom, aki nemhogy nem vonzott mágnesként, hanem külsőre még taszító is volt. Pont egy barátzónás incel volt. Előadta a szörnyű családi hátterét, valamint, hogy hányan utasították el, pedig ő mennyire nagyon tudna szeretni egy barátnőt, neki csak egyetlen nő szeretete kell, ő aztán úgy megbecsülné, mint soha senki. Eleinte jól ki is jöttünk, jókat beszélgettünk, még meg is könnyeztem, hogy szegény mennyire magányos, mennyit bántották, és arra jutottam, hogy ha nem adok neki esélyt, akkor én is ugyanolyan görény vagyok, mint a többi, hiszen olyaaaan rendes, és nem tehet arról, hogy olyan fejjel és alkattal született, amilyennel. Arra gondoltam, hogy csodálatosan boldoggá tehetem, idővel pedig nem fog zavarni a külseje, mivel szeretem a lelkét, ezért összejöttem vele.

Pár hónapnál tovább nem bírta, hogy normális legyen, ocsmányul bántott, klasszikus bántalmazó kapcsolat lett, sok-sok sértegetéssel, trágár beszéddel, szándékos elhiteltelenítéssel (neki minden, amivel bajom volt, képzelgésnek számított, ha valamit mondtam, hogy zavar, akkor soha nem reagált rá, hanem szerinte az anyámmal/testvéremmel kapcsolatos frusztrációimat vetítem rá, vagy épp azért mondom, mert el lettem kényeztetve Pesten, vagy, mert meg fog jönni a menzeszem, néha pedig mosolygó fejeket írogatott, hogy jajjj te kis butus, tudom, hogy csak hirtelen természeted van, azért mondod - amikor már szóltam, hogy ha így folytatódik, akkor ki fogok szállni), amikor pedig szakítottam, jött az öngyilkossággal, fejem szétverésével kapcsolatos fenyegetések özöne, intim témákkal teli lejárató levelek barátnőimnek, családtagjaimnak, ilyen Maunika show-s cigó stílusban nyomta már az egészet, pedig ameddig csak barátként beszélgettünk, kifejezetten előadta a szelíd, intelligens, választékos stílusú férfit. A kapcsolat alatt ocsmányul beszélni csak neten mert, viszont élőben képes volt sírva előadni, hogy most, hogy hirtelen annyi év magány után összejött egy nő, vérszemet kapott és be szeretné pótolni, amiből kimaradt, legyünk nyitott kapcsolatban, amikor meg megsértődtem ezen, akkor később a neten lehordott mindenféle beképzelt, egoista libának, és, hogy szerinte súlyosan skizofrén téveszmében élek, ha azt hiszem, hogy érek annyit, hogy valaki örökké csak engem d-ugjon, szóval értékeljem, hogy ő a szeretet miatt nyílt és őszinte velem, és még sírt is előttem, mert annyira nehéz neki, és higgyem szépen el, hogy más pasi majd csak simán csal a hátam mögött, szóval ő erkölcsi fölényt képvisel, jól járok vele.

A csúcs az volt, hogy szexuálisan is erőszakos volt: nem érdekelte, ha 10x nemet mondok, mert fájdalmaim voltak, képes volt a lábam közé nyúlni, könyörögni, ígérgetni, hogy elélvez 5 perc alatt, aztán békén hagy, egyáltalán nem érdekelte, hogy én élvezem-e. (Zárójelben megjegyzem, hogy soha, egyetlen percre sem élveztem vele a szexet, de akkor sem élveztem volna, ha normális lett volna, mivel nem működik a dolog úgy, hogy külsőre taszít, viszont a fordítottja is igaz: ha ő lett volna nekem külsőre a csúcsok csúcsa és teljesen ráindulok, ezzel a szexuális kultúrával még akkor is elintézte volna, hogy egyetlen orgazmusom se legyen vele... szóval maga volt a főnyeremény: fizikailag és szexuális kultúra terén is undorító)

Én egy évig sem bírtam vele, és azért nem dobtam ki az első húzása után, mert minden eset után bőgve kért bocsánatot és meg akarta magát ölni, és én 19 évesen elhittem ezeket a meséket, és őt is mentegettem, hogy biztos a családi háttere meg a sok gonosz lány elutasítása miatt ilyen, de majd meg fog gyógyulni a lelke.

Nem állítom emiatt az egy ilyen tapasztalat miatt, hogy minden incel/magányos srác/férfi ilyen, de azt megtanultam, hogy soha az életben, egy puszta gondolat erejéig sem fogok kezdeni olyannal, aki nem vonz, sem pedig olyannal, aki megmentésre szoruló lelki sérült, személyiségzavaros. És akkor megkomolyodtam annyira, hogy már a hozzám hasonló és hozzám méltó partnert keresem, akivel pozitívan és kölcsönösen egészítjük ki egymást, mindketten pluszt adunk a másik életéhez.

Akik még 25 éves kor felett is ott tartanak, hogy olyan kapcsolatokban vannak, mint amilyen az én fiatalkori szösszenetem volt, azok fenntartom, hogy lelkileg sérültek, és semmi önbecsülésük nincs, valamint nem sikerült felnőni, tanulni a hibákból.

"És ezt mi alapján jelented ki ennyire biztosan? Mert ha csak mondták, hogy bejössz nekik és el tudnák veled képzelni, az lehet hazugság is, puding próbája az evés."

Nem teljesen biztos, persze, de ismerek sok férfit, akiről tudom, hogy normális, alkalmas párkapcsolatra, nagyon jól kijövünk, és még jól is néznek ki (mondjuk kollégák, egyéb ismerősök). De persze meglehet, hogy valami miatt mégsem illenénk össze, de őszintén szólva nem is érdekel, mivel 8 éve van már párom és szó sincs arról jelenleg, hogy vége legyen vagy ne szeretnénk egymást.

Csak annyit mondok, hogy ha szingli lennék, akkor kizárólag a rendben lévő, értelmes, alapvetően pozitív, vidám, nyugis, de jól kinéző férfiakkal ismerkednék. Egyébként amikor a párommal ismerkedtem, akkoriban is akadtak már normális férfiak, akikkel szintén ismerkedtem, nyilván nem feküdtem le boldoggal-boldogtalannal, és nem is volt szükségem rá, mivel a mostani páromba szerettem bele. Nem úgy működik, hogy kipróbálom mindet, majd kiválasztom a listapontoknak legmegfelelőbbet és legkényelmesebbet, mintha kocsit vennék. Ettől még tudom, hogy vannak normális pasik a páromon kívül is, nem ő az egyetlen. Nem azt mondom, hogy biztos mind tökéletesen illett volna hozzám, de mondjuk adott esetben érdemelt volna egy próbát.

Én nem vagyok többé megmentő, legalábbis párkapcsolatban nem. Viszont úgy érzem, hogy te valahol az szeretnél lenni, sajnos. Azért gondolom, mert olyan nőkről beszélsz folyamatosan, akiknél fennáll annak az esélye, hogy bűnszövetkezetek martalékai legyenek (azért wtf, ehhez eléggé mélyen kell lenni), vagy fogatlan drogosokkal, 20 évvel idősebb alkoholistákkal vannak együtt. Ezek mind lelki sérült, és legtöbbször lecsúszott, segítségre szoruló nők (még ha sokan közülük nincs is ezzel tisztában). Szóval lényeg a lényeg, te is megmentő szeretnél lenni, egy párkapcsolat meg nem erről szól, tapasztalatból mondom. Ráadásul neked még van benne egy olyan önző indíték, hogy ezekhez a rémálom férfiakhoz képest tudnál büszke lenni magadra. Egyébként ezek a nők közel sem biztos, hogy megbecsülnének. Miből gondolod, hogy ha valaki annyira lelki sérült nő, hogy hosszú évekig ilyenekkel van, és esetleg még verni is hagyta magát, téged megbecsülne és nem tudná tőled "elhappolni" valami hasonlóan agresszív phasz? Szerinted ez így működik, ahogy te azt elképzeled? Mindnek lenne lehetősége rendesebb pasikkal együtt lenni, mégsem teszik.