Ezekkel a paraméterekkel mi a maximum, amit megcélozhatok férfiban?

Nem kedves 39-es (hosszú válaszoló vagyok, akit kegyetlenül kritizálsz :)

Pont nem hőbörgök, hanem megpróbáltam nemcsak párhuzamot vonni két,alapvetően hasonló élethelyzet között, hanem kiemelni a különbséget is.

Semmiféle erkölcsi tanulság nem volt célom, de ha nálad betalált, az nem az én “keresztem” :)

Igazából teljesen komolyan gondoltam, hogy szurkolok a kérdezőnek- mert nem könnyű élethelyzetben van/vagyunk (én is, bizonyos tekintetben, igen).

Arra próbáltam rávilágítani, hogy

- minél kisebb egy gyerek, valószínűleg annál nagyobb nehézséget jelent (márcsak a fizikai szükségletei, nevelési igényei miatt is) az őt nevelő édesanyjának (bárkinek, mielőtt ebbe is belekötsz, tehát apa is lehet ehhez hasonló helyzetben)

- ha van egy nem kielégítő kapcsolat, akkor

A. Megbékél vele, beletörődik (szerintem ez a lehető legkevésbé építő!)

B. “Feltunningolja”, magasabb szintre helyezi vagy megjavítja, ha lehet

C. Felszámolja és AZTÁN kialakít egy újat

Az első kettőt a kérdés leírásában kik is zárhatjuk, de az, hogy kérdés, véleménykérés, tanácskérés fogalmazódott meg a kérdezőben- igenis arra is utal(hat), hogy a kérdezőt ez aktívan foglalkoztatja... valami változásra igénye már megfogalmazódott.

Igen, az én értékrendem szerint hagyni kellene a fenébe a tingli-tangli-szingli-mingli semmitértő összejárást... de ezzel sem nem ítéltem el, sem nem vagyok látatlanban (!) jobb senkinél, de MÁSABB igen.

Ezt a fröcsögésed és a TE ítéleted sem vitathatja el :)

Megosztottam a véleményem, akkor is, ha neked nem tetszik és igyekeztem hasznosítható tanácsot is megfogalmazni... te a kérdező eredeti kérdéséhez, élethelyzetének megoldásához az én - hagyjuk meg eléggé személyeskedő és irritáló- kritizálásomon túl mivel tudnál hozzájárulni?

Kíváncsiak vagyunk akkor a te meglátásaidra is, nemcsak abban a formában, hogy mások válaszában mi a “sz..r, szemét”, hanem valami ennél intelligensebb, előremutatóbb, kreatívabb és nem utolsó sorban JÓSZÁNDÉKÚ megnyilatkozásodra.

(Neked is sok sikert a méltó társ megtalálásában- sokat tudna talán tompítani a mások felé fröcsögött rögtönítélésben... szóval fel a fejjel neked is és eddig olyan normális válaszok jöttek- ha megtennéd azt a gesztust nekünk, hogy ilyesmi mentén méltón válaszolsz te is, azt klassz lenne)

41-es, nem én nyilatkoztam arról, hogy mások kapcsolata értéktelen, nem én hirdetem fennen, hogy az én utam az egyedül üdvözítő. Nem én magasztalom a "tartásomat" meg az "értékrendemet" minden második szavammal. És pláne nem én vagyok felháborodva, ha ezután még beszólnak, hogy vegyek vissza.

Erről ennyit, több mondanivalóm nincs számodra a témában, felesleges lenne.

Kell egy MINIMÁLIS intelligencia ahhoz, hogy valaki felnőtt emberként tudjon különbséget tenni:

- vélemény és személyeskedés

- tartás, büszkeség, önelfogadás kontra ócsárlás, kivagyiság között

- kultúrált válaszadás és felháborodásnak bélyegzés között

Nekem sikerül, úgy hiszem. Más bárdolatlansága meg nem az én szegénységi bizonyítványom, de engedtessék már meg, hogy a személyeskedő stílust ne tűrjem el senkitől :)

Továbbra is érdekel a véleményed a kérdező problémájára… engem privátban keress meg, ha piszkálja a csőröd egy ember, aki nem mindig rinyál, kesereg, szitkozódik… ne trollkodd szét a kérdést velem foglalkozva.

Inkább oszd meg, neked mi a maximum szinted? :D