Hogy élitek meg, ha rajtatok kívül a baráti társaságban mindenkinek van párja, csak neked nincs?

Az a gond, hogy folyamat ez történik körülöttem: Összeházasodtak, gyerekük született, házat vettek stb... Velem semmi. Múltkor is megkaptam már, hogy miért nincs senkim?, lassan eltelik az élet, stb.

Mintha én tehetnék róla hogy nincs senkim. Akik kapcsolatban vannak komolyan azt hiszik hogy olyan könnyű ismerkedni, nekik lehet, de nekem sosem volt az. Próbáltam én társkeresőn, való életben haverok és ismerősök által, kb mindenhol, de eddig semmi. Egy csomó időm ráment olyan csajokra akik a végén kibökték hogyhát na mégsem szeretnének tőlem semmi komolyat... és akkor még azokat a kérdéseket is meg kellett válaszolnom, hogy mi történt...

Konkrét baráti társaságom nincs, inkább ismeretségi köröm, illetve vidéken, pici településen élek, itt és környező településeken még tényleg igaz, hogy mindenki ismer mindenkit.

30 éves nő vagyok, lényegében mindig egyedül voltam, most már több mint 7,5 éve, hogy szexre sincs senki. Eközben szép lassan mindenki megtalálta a hozzá illőt, csak én maradtam magamra. Nyilván nem véletlenül, pocsék nő vagyok, senkihez sem illek, hozzám sem illik senki. Mondjuk egy klasszikus kapcsolat nem is hiányzik, csak (némi szimpátián, kölcsönös erős vonzalmon, remekül működő kémián alapuló) szexkapcsolatra pályáznék, de így, hogy még az sem jön össze, nagyon rosszul viselem, hogy körülöttem mindenkinek jól alakulnak az ilyen jellegű dolgai.

17: Képet kérek tőled, jöhet privátban. :)

28/F