A családi hátterem miatt hihetik a nők azt ismerkedés elején, hogy szegény vagyok? Miközben nem.

1. Nem fogadom el a válaszodat, mert lusta voltál kifejteni mire gondolsz.

2. A való életben ha veszem a 100 legközelebbi 23-28 éves ismerősömet, közülük talán 2-3-nak van saját lakása, ott is szülői segítséggel mindnél. Nyilván vannak, akik velem ellentétben időben mentek egyetemre, el is végezték már néhány éve és jobban keresnek, de ők is ugyanúgy tőke/vagyon nélküliek a havi jó bevételük ellenére. Szóval nem érzem annyira lemaradva magam, főleg a megtakarításommal, mert a legtöbb huszonéves ismerősöm hónapról hónapra él vagy maximum párszázezer félretett pénze van, pár havi tartaléka. Csak mondom ennek nincs látszata nálam, mert nem vettem a pénzemből jó autót, nem lakok külön egyedül albérletben.

3. Értem. Édesapám úgy élt mellettem egész életemben, mint egy lakótárs. A szüleim sosem öleltek, pusziltak, dícsértek, nem tudták kimutatni a szeretetüket. Nem töltöttek fel gyerekként egyáltalán önbizalommal és saját magamban való hittel. Édesapámat soha a világon semmi és senki nem érdekelte, csak hogy miután hazaért a munkából tudja bontani az üveg borait, amiket benyakalt este lefekvésig. Nem gonosz ember ő, csak ő sem tanult meg szeretni talán. Tényleg lusta ember, nincs hobbija, nem szeret semerre menni, nincsenek barátai. Otthon vedel, eszik, tévézik és gépezik. A családi lakásunk hiába van jó környéken és nem panel, de belülről egy putris szar, mert felújítani is lusta, vagy bármilyen munkába fogni. Nem utálom a szüleimet és nem annyira rossz velük a kapcsolatom (bár otthonról elmenekültem 20 évesen), mert újabban azt kezdem látni, hogy ők is kb. a saját szüleik áldozatai voltak, meg régen még nem volt elterjedve ez az önismeret, önelemzés, pszichológia mint manapság, hogy az ember rá tudjon jönni miért lett olyan amilyen és tudjon ezen változtatni. Én már rajta vagyok ezen az úton, amiért hálás vagyok. Sajnálom, ha valamit máshogy értettél a kérdés leírásából, vagy valami még mindig nem jön át neked ez elolvasása után sem.

6. Leírtam a 4-es válaszomban részletesebben a dolgokat. Ennél jobban már nem tudom. Édesapám életmódjára akkor milyen szót használnál leginkább? Milyen jelzőt mondanál arra az emberre, akit felvázoltam szerintem elég hosszan? A trógert nem sértésből mondom, hanem mert ő ilyen. Nem utálom édesapámat, hanem látom őt a maga valójában.

Mit mondanál arra az emberre, aki néha nem dolgzik, néha heti 20 órában dolgozik, miközben a felesége heti 40-48 órában dolgozik gyárban 3 műszakban és az ember még otthon rendet tenni, elmosogatni is lusta, azt is a feleségétől várja el? Helyette inkább napi kétszer kiüti magát piával.

7. Köszönöm a választ! Régen hazudtam néha ismerkedéskor, mert szégyelltem a szüleimet és a családi hátteremet, de akkor pedig bűntudatom volt utána a hazugság után, mert szerintem arra pedig nem lehet egy kapcsolatot építeni. Most jobbnak látom elmondani. De akkor mit csináljak szerinted? Soha nem lesz nő már, aki elfogad így? Ráadásul az a baj, hogy az ismerősi körömben akikkel ismerkedek csajok, azok általában egyetemisták/diplomások és normális családból származnak. Ilyen emberek vesznek körül, ilyen környezetben mozgok. Még csak azt se tudom mondani, hogy akkor szintén lelkileg nehéz sorsú lányokkal ismerkedek, mert olyanokkal nem is találkozom ebben az egyetemista/értelmiségi közegben, amiben mozgok.