Mindenki megérdemli a döntéseinek következményeit: Miért kellene másoknak jó vagy rossz kimenetel esetén reagálni rá akárhogy is?

Neked van egy véleményed, elképzelésed. Akkor minek reagálni a felvetésedre. Ha máshogy döntesz, és mást írsz ki akkor meg az van.

Na de, az egész lényege lehet a külső szemlélő által hozzáadott érték: a más nézőpont, ami elindíthat más látásmódot, fejlődést. Gyanítom te arra gondolsz, hogy a lehúzó, semmitmondó reagálásoknak nincs értelme. Azoknak nincs is, ezt megállapíthatjuk (bár egyértelmű). De ezt úgyse fogod tudni kiküszöbölni. Ilyen az ember természete, egy bizony hányada úgyse rak hozzá az ilyenekhez építő jellegű megfogalmazást.

Nem így gondolom. Nem lehet mindent előre látni egy kezdetben szimpatikus emberrel kapcsolatban. Vannak megnyerő pszichopaták, de ettől még az áldozataikat nem lehet annyival letudni, hogy há'eztédemled.

Még annyi, hogy ezt jó lenne mindkét nemre egyformán vonatkoztatni.

Hát akkor kérdező, vagy te vagy a világ legokosabb és legkevésbé empaikus embere, vagy egyszerű vagy mint a százasszög és feketén-fehéren akarod látni a világot, hogy mindenki hozzád igazodjon, és ne te a világhoz. Bár gyanítom inkább utóbbi...

Megint matematikával akarunk megoldani lélektani problémákat? Ezek a dolgok nem ilyen egyszerűek, és a felszín a legtöbbször nem azt mutatja ami valójában van. Nemigen volt közöd komoly kapcsolathoz? Ez a "minek ment oda?" hozzáállás...

Az egész témát úgy kellene megfogalmazni, hogy ha nem ismerjük megfelelően a helyzetet és nem rendelkezünk a megfelelő tudással hozzá, akkor ne ítélkezzünk. Na ezt tartanám helyesnek, nem ezt az áldozathibáztató hozzáállást.

"miért kellene külsősként bárhogyan is ítélkezni?"

Ítélkezni sosem szabad, mert egyrészt - pontosan ahogy te is mondod - nem a mi életünk, semmi jogunk ítéletet mondani, másrészt meg sosem ismerjük a teljes sztorit, hogy dönteni tudjunk.

"ő választotta magának egyrészt, másrészt pedig vele maradt amikor kiléphetett volna a kapcsolatból"

Szerintem valahol ez pontosan ugyanolyan ítélkezés. Azt sugallod, hogy az ilyen dolgok baromi egyszerűek, tehát aki egyszerű dolgot nem tud megoldani, az hülye, aki hülye, az pedig meg is érdemli, nem kell sajnálni.

"Ha valakivel rosszul bánt a párja, azt ugyanúgy sajnálni sem kell"

Szerintem kelleni nem kell, de lehet. Még ha a saját hibájából történt is a dolog, valószínűleg akkor úgy látta jónak, és a felismerés és a következmények fájdalmasak. Márpedig ha egy számomra fontos ember fájdalmat él meg, akkor együttérzek vele és igyekszem támogatni, akkor is ha amúgy magának csinálta.

Más kérdés, ha már sokadszorra történik meg vele ugyanaz, ott van előtte a tapasztalat és mégsem tanul belőle. Arra én is azt mondom, hogy ha valaki önként áll sorba a lóf*szért, akkor nem nagyon van miért sajnálni. Ha neki ez kell, akkor viselje. Ítélkezni ilyenkor sem szabad, de az együttérzésem elapad.

Mert az embereknek vannak érzéseik dolgokkal kapcsolatban amiket kifejeznek, ennyi.

Lehetne ezt még boncolgatni akkor, hogy bizonyos tragédiák után minek gyászolunk, elvégre már megtörténtek és nem lehet változtatni rajtuk úgyse, szóval teljesen fölös. Végeredményként oda jutnál hogy semminek nincs értelme.