Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hogyan randizzak úgy egy pasival, aki régóta tetszik, ha mindig attól félek, hogy mit gondol rólam?
Úgy nőttem fel hogy a szüleim nem szerettek. Azt mondták engem nem lehet szeretni, meg hogy egy szülőnek nem kötelessége szeretnie a gyerekét. Béna, ügyetlen, fogyatékos, buta jelzőket használtak rám és a külsőmet is mindig kritizálták, hogy ronda a lábam, ronda a hajam, milyen béna a kezem stb.
Azt mondták felnőtt koromban hogy én nem vagyok képes semmire, meg soha nem fogok kelleni senkinek. Ha randiztam akkor megmondták hogy nem kellek én annak úgyse,meg kevés vagyok én ahhoz a fiuhoz, vagy ha látták is akkor azt hogy milyen ronda. Néhány évig nem pasiztam mert rájöttem hogy megbolondulnak olyankor anyámék, de az sem használt mert akkor meg leszbikussággal vádoltak.Most is kezdik újra, mert találkozgatok valakivel.
Tudom hogy a férfiak az önbizalommal teli, vidám nőket szeretik, de ezt túl sokáig nem tudom megjátszani most ez a férfi előtt. Most is le kellett mondanom a randit mert hétvégén anyáméknál voltam, és megint leromboltak, nem akarom hogy ez a férfi észrevegye rajtam. Ilyenkor mindig szerencsétlen ronda és buta nőnek érzem magam. Hiába vagyok a tudatában annak, hogy azért bántanak mert irritálom őket, tudom hogy nem igaz semmi abból amiket elültettek bennem sok év alatt, akkor is elveszítem az önmagamba vetett hitemet sokszor. Ne mondjátok hogy pszichológus segíthet, mert csak azt ismételgeti hogy ők nem szeretnek és semmi nem igaz abból amiket mondanak.
Ugyanúgy nincs önbizalmam, mint gyerekkoromban amikor még mindent elhittem nekik.
Szégyellem a szüleimet, és nem akarom hogy meglássa rajtam ez a férfi azt sem, hogy ilyen gyenge ember vagyok valójában.
Arra sem várhatok hogy majd felgyógyulok ebből valaha mert nem vagyok már huszonéves.
És nehogy elkezdjétek védeni a szüleimet, mert nekem nem volt normális ruhám, én nem kaptam tőlük semmit és a fizumat is elvették, szóval nem felneveltek, csak megtűrtek meg oda oda szúrtak hogy intézetbe adnak(jobb lett volna). Nem taníttattak, most tanultam. Nem akarták hogy jogsim legyen(úgysem vagyok rá képes) , ezért csak pár éve van. Mindent amit elértem azt nélkülük sikerült.
Hogy találkozgassak így, egy egészséges lelkületű, kiegyensúlyozott férfival, akit szeretnek a szülei?
Valami korcs nyomoréknak érzem magam hozzá képest.
válasza:Legelső körben teljesen meg kellene szakitanod a szüleiddel mindenféle kapcsolatot.
Ezután tudod felépíteni magadat és a belső békédet.
válasza: válasza: válasza:A félelem az ami belülről felemészt, pedig tudhatnád, hogyha valaki kedvel/ szeret az a hibáiddal, gyengeségeiddel együtt teszi, mert mindezzel vagy teljes egész ember! Dobd sutba a félelmeid, mert rajtad állnak a dolgok, és a most itt van, ebben a pillanatban( nem szó szerint ebben a percben, csak szólok) hozz változást az életedbe, mert az egyetlen ember Te magad leszel aki mindent is bánni fog.
Szülőkről leválasztod magad, saját élettér kialakítása, és olyan emberek közelsége akik pozotívan állnak hozzád. És merj szeretni! Az idő egy ócska r ibanc, észre sem veszed és már öreg leszel. A lehetőség pedig olyan, amit ha nem ragadsz meg, jó eséllyel nem jön újra feléd. Egy csomó sablonos dumát összehordok itt, de a lényeg, hogy Te magad kell változást hoznod.... aszerelemért!
válasza:Senki sem fogja védeni a szüleidet, sőt...
Keress egy pszichológust, akivel fel tudod dolgozni az évek alatt általuk okozott sérelmeket, ha akinél jártál nem vált be, akkor másikat, és távolodj el tőlük minél messzebbre, lehet, hogy az lenne az lenne hossszú távon az ideális, ha megszakítanál velük minden kapcsolatot.
Minek mész hozzájuk házhoz a pofonért? Az életedbe sem kellene őket beavatni, ha állandóan leszólnak? Egészséges lelkületű szülő nem így viszonyul a gyerekéhez, és nem így viselkedik vele.
Egy dologban van igazuk, senki nem köteles szeretni csak azért valakit, mert a rokona, és neked sem kell őket, csak azért mert a szüleid, viszont felnőttként minden jogod megvan azt mondani, hogy tönkretették a gyerekkorod, a felnőtt korodat nem hagyod, és rájuk sem kell nyitni az ajtót!
válasza: válasza:"Tudom hogy a férfiak az önbizalommal teli, vidám nőket szeretik"
Azért ezt nem kell túlgondolni: a túlzott önbizalommal rendelkező nők gyakran megijesztik a férfiakat, mert nem érzik mellettük azt, hogy szükség lenne rájuk. A gondoskodás vágya nagyon mélyen gyökerezik egy férfiban, így némi önbizalomhiány még nem probléma.
A történetedből viszont az következik, hogy mindemellett neked szükséged van rá, hogy tudatosan is fejleszd az önbizalmad. Nem azért, mert enélkül nem kellenél senkinek, hanem azért, mert sokat sérült gyerekkorodban. Próbálj elszakadni a múltadnak ettől a részétől, és törekedj rá, hogy erősödj ebben. Önállósodás, barátságok, sport, társasági élet, tanulás, önfejlesztés, stb. - mind-mind apró gyakorlatok, melyek fejlesztik a magabiztosságot. Sokat segíthet egy szakember, de egy jó és értelmes barát is, akivel el tudsz mindezekről beszélgetni.
válasza:"nem akarom hogy meglássa rajtam ez a férfi azt sem, hogy ilyen gyenge ember vagyok valójában."
Nem vagy gyenge.
Mi újság, kérdező?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!