Szerintetek ezt minek tekinthetem?

Élvezd!

Ez csak annyit jelent, hogy hatással van rád, nem kell félni az érzéstől.

Természetes ez, van benned egy kis stressz, mert félsz az ismeretlentől. Kicsit olyan ez, mint nyaralás előtt, hogy várja az ember, de azért vannak kétségek indulás előtt, hogy mi lesz, ha esni fog, rossz lesz a szállás, nem találsz oda stb.

Aztán ott van, hogy ki kell lépni a komfortzónából, megváltoztatni az (akár évek óta) bevált napirendet, új kötöttségek lesznek, ez szintén kiválthatja néhány gyengébb pillanatban a "jobb lenne inkább hagyni az egészet" érzést.

Később, már rutinosabban a fentiek miatti stressz már gyengülni fog, de belép helyettük a korábbi sérelmek/csalódások okozta bizonytalanság, ami félelmet fog szülni.

Vagyis olyan csak a filmekben van, hogy rögtön jön a mindent elsöprő szerelem, aminek mindkét fél már 5 perc után átadja magát és közben semmi kétségünk sincs. Kb. annyira életszerű ez, mint amikor az akciófilmekben lazán poénkodnak, miközben pár centire süvítenek el mellettük a lövedékek...

34F

Lehet hogy ez közhelyesnek hangzik, és úgy érzed nem segít, de IDŐ.

Nem szabad elvárni magadtól hogy első pillanattól halál szerelmes legyél, maximálisan megbízz a másikban és maradéktalanul megéld az érzéseid. Egyszerűen ez egy érzelmileg teljesen érett ember felé is irreális elvárás...

Csak randizgassatok. Ne akarj szerelmes lenni, vagy ne aggódj hogy mi lesz ha az leszel. Lehet hogy pofára esel, igen. De lehet hogy 3 év múlva gyűrű lesz az ujjadon.

Ez sem hangzik túl segítőkésznek, de a pofonokból tanulsz. Nem nagyon van olyan ember akit nem csaltak meg, nem vertek át, nem próbálta meg valaki rombolni az önbecsülését.

De túléltük, itt vagyunk. Ez az élet része. Tudod, eső után szivárvány, és ez tényleg igaz. A lehető legrosszabb az, ha meg sem próbálod, és rettegve begubózol, ezzel persze elzárod magad a rossztól, de a jótól is. Ráadásul nem minden rossz feltétlenül annyira rossz, mivel egy negatív tapasztalatból is tudunk építkezni (sőt, abból igazán...)

És tudom miről beszélek. Nekem úgy indult a jelenleg 2 éves kapcsolatom, hogy nem mertem szerelmes lenni. De ha holnap kiderülne hogy vége, hiába fájna nagyon, hiába törne össze a világom, de ezt a 2 évet akkor se csinálnám vissza. Annyival gazdagabb lettem, mint ember, mint szerető, mint pár, hogy ezt senki és semmi nem veszi el tőlem.

Le tudod írni az érzést pontosabban?

Lehet rossz előjel is.