Maga az evolúcióbiológia a blackpill elmélet alapja? És amennyiben a blackpill incelek le vannak hülyézve, úgy Darwin, Richard Dawkins, David Attenborough és továbbiak is le vannak hülyézve?

#15

“Ezzel szemben amerikai felmérés szerint a 20-30 közöttiek 25%-a ma incel! Vagyis nem létesített szexuális kapcsolatot legalább 1 éve.”

Ne csúsztass. Attól ,hogy valaki legalább 1 éve nem szexelt még nem feltétlenül incel. Az incelek jellemzően sosem szexeltek, vagy baromi ritkán akadt vele dolguk. Illetve jellemző rájuk a toxikus viselkedés, önsajnáltatás, mások hibáztatása a saját nyűgjük miatt stb. Utóbbiba rendszerint beletartozik a teljes társadalom, de még maguk a nők is hibásak amiért nem teszik szét a lábaikat parancsra. Szóval nem, ettől még nem lesz a fiatalok negyede nőgyűlölő antiszociális energiavámpír csak mert nem szeretkeztek 1 éve.

Egyébként meg most nem kicsit magatok ellen beszélsz, nem? Rendszeresen hangoztatjátok ,hogy a férfiak zöme le van sz@rva s csak a “felső 10% chad-nek” van lehetősége szexuális kapcsolatra. Erre hozol egy statisztikát ami azt mondja ,hogy a 20-30 év közöttiek 25%-nak kb 1 éve nem volt szexuális kapcsolata. Tehát a 75% viszonylag gyakori nemi kapcsolatban él. S ez csak a 20-30 év közöttiek! Valahogy nem jönnek ki a számok.

A páva rossz példa, mert szinte minden madár esetében a nő választ. Emellett, nem csak külső alapján van szelekció, különben nem jönnének itt más pillben hívő incelek állandóan a pénzzel és a presztízzsel, ami legalább olyan fontos.

A valóság annyi, hogy valamiben ki kell emelkedni. Épp úgy, ahogy az állatvilág egészében. Az a hím, akit mindenki lehagy, nem fog szaporodni.

Fhúbaz… ilyen agymenéses embert még szomszédnak sem akarnék, nemhogy párnak (írom mindezeket férfiként. Szóval ne valami “felszínes facebook csajocska aki lekoptatja a magadfajtákat” képzelj a monitor másik oldalán). Hamar eljutottunk oda ,hogy “nincs punci?”-tól a “nincs Isten! Lehet öldökölni!”-ig… Megpróbálok csak pár dologra reagálni.

“Amennyiben akarna, de nem jött össze, akkor sajnos igen, bizony az”

“Úgyhogy jóval több ÖNKÉNTELEN CÖLIBÁTUSBAN élő férfi van, mint azt gondolnád függetlenül attól, hogy a további definíciód mennyire illik rájuk.”

Nem, nem feltétlenül az. S nem, attól ,hogy 1-2 dolog látszólag stimmel még nem lesz egy és ugyan az. Ahogy én sem mondhatom ,hogy egy ferrari áll a garázsban, hiába van az én kocsimnak is meg a ferrariknak is 4 kereke, kormánya stb.

Ha mondjuk x jelenség leírható 5 mondattal, te pedig hozol y jelenséget ami szintén leírható 5 mondattal de csak 2 mondat közös akkor nem mondhatod ,hogy x=y mert nem igaz. Annyit mondhatsz ,hogy van bizonyos átfedés, de nem egyezik a kettő. Lehet abban a bizonyos 25%-ban vannak incelek, de ez még nem jelenti ,hogy mind az s az is marad.

“Ebből hogyan kanyarítottad ki, hogy a maradék 75%-a GYAKORI nemi kapcsolatban él?”

Azt írtam viszonylag. Ez lehet valakinek heti több partner, másnak havonta más. Minden esetre kevesebb mint egy év.

Másrészt elkezdtél itt szétcsúszott házasságokról meg mit tudom én mikről irogatni. Csakhogy az említett statisztika semmi ilyesmivel nem foglalkozik. Az csak ennyit jelent ki: a megkérdezett amerikai 20-30 év közöttiek 25%-nak nem volt szexuális kapcsolata az utóbbi egy évben. Nem foglalkozik az ezelőtti vagy az azutáni évekkel, nem foglalkozik a fiatalabb vagy idősebb generációkkal, nem foglalkozik a Magyarországi vagy Szingapúri vagy Indiai fiatalokkal, s nyilván nem tud foglalkozni azokkal sem akik nem kerültek megkérdezésre.

20-30 évesekről volt szó. Belőlük sokan még iskolába/ egyetemre járnak vagy friss munkahelyük van, próbálgatják a szárnyaikat, keresik magukat az életben stb. Manapság a többség ennyi idősen még nem házas, pláne nem több éve kiégett házasságban élő.

Azt jól írod ,hogy az incelek egyfajta “derealizált tudattal” élnek mert azt hiszik ,hogy hibás a társadalom, hibásak a nők, hibás a többi férfi, hibás minden és mindenki kivéve ők… S ezt jól mutatod a későbbi sorokban (IS). Szétcsúszott párkapcsolat esetén hamarább jut eszedbe pornófüggőség, megcsalás mint mondjuk az ,hogy a felek megbeszéljék egymás közt a dolgot és/vagy elmenjenek párterápiára. Mert olyan is létezik. Vagy végső esetben szakítás/ válás.

Párkapcsolat nélküliség esetén meg hamarább beszélsz megbolondult ámokfutásról, teljes anarchiáról mint arról ,hogy az alany esetleg még időben elmenjen mondjuk pszichológushoz. A korábbiakról nem is beszélve (holokauszt túlélőkhöz meg hasonló szörnyűségen átélőkhöz hasonlítgattad magatokat… azt még azóta sem tudtam rendesen megemészteni ,hogy hogyan juthat valakinek ilyen az eszébe anélkül ,hogy legszívesebben elásná magát szégyenében). Szóval jah, ahogy már sokadszor leírtuk nálatok a nőhiány a kisebbik probléma. Vannak ott nagyobb bajok is.

"Persze, szép is lenne ha az állam mindenkit “kárpótolna” valamilyen nyűgje miatt (mármint itt incel-féle nyűgökre gondolok, nem igazi problémára). Még így sem lehet kárpótolni azokat akik tényleg rászorulnának"

A zakat mintajara bevezetendo Chad-kulonadobol futja ra majd.....

38F incel

Oké, most már kezdem hülyén érezni magam, hogy mindig olyan kérdést találok be, ahol Tevenyereggyártó is ott van, DE! ez a kategória kivételesen az én felségterületem, nem hagyhatom őrizetlenül.

"Ezért is végzik egyesek ámokfutóként, mert a saját létezésüket, a saját hatásukat a világra is megkérdőjelezik, annyira elmagányosodnak. Annyira nem éri őket semmilyen pozitív dolog a nők részéről. Annyira derealizálódik a tudatuk, annyira elkezdenek olyan dolgokon agyalni, hogy mi van, ha ez is álom és ha elég durva dolgot követnek el, akkor jöhet a valóság.

És különben is, ha létezik bármilyen Isten, akkor megakadályozza. Ha nem, akkor nyilván azoknak az embereknek, akiket eltalál az általa kilőtt golyó, valami Isten útjainak kifürkészhetetlensége miatt meg kellett halnia.

Ha meg nem létezik Isten, akkor bárki bármit elkövethet, mert mindenki szabad és egyenlő és erősebb kutya ...-ik, anarchia van, csak még senki nem bolygatta fel igazán a hangyabolyt."

Igazából csak annyit fűznék hozzá, hogy amennyiben ezek a te autentikus gondolataid valaki más "szellemi termékeként" tálalva, akkor sürgős lenne felkeresned egy pszichiátert, mert ez a pszichózis előszelének hangzik, és diagnosztizált skizofréneket/skizoaffektíveket személyesen ismerőként elhiheted, hogy ezt nagyon komolyan mondom. Mielőtt még kárt tennél valakiben, beleértve akár magadat.

#26 Derniére Danse

Úgy néz ki van egy szép metszete az érdeklődési körünknek :D Én nem bánom, jó ismerős “arcokat” látni.

Egyébként, Kérdező:

“Barátnőre, társra, szerető párkapcsolatra lenne szükségem”

Ezzel az a baj ,hogy most így gondolod s ha összejönne egy kapcsolat akkor egy viszonylag rövid időre talán “boldog” lennél. Csakhogy ha nincs rendben az életed/ nem vagy rendben magaddal akkor amint leszáll a rózsaszín köd minden lesz a régi. Ez a rózsaszín köd is legjobb esetben is legfeljebb 1-2 évig tart. Viszont tropa lelkivilággal zsákutcára van ítélve a kapcsolat is. Gondolj bele, itt az oldalon anonim vagy, nem veled élünk s mégis nap mint nap szívod az emberek vérét s sokaknak elege van belőle. Most mivel lenne más ha lenne melletted valaki? Attól hirtelen minden megváltozna? Dehogy, legfeljebb te nem vennéd észre ,hogy ha toxikusan bánsz a másikkal. Amíg mindenképp kívülről várod a megváltást addig nem is lesz nagy előrelépés, ezt te is láthatod. A változás belülről kell induljon, ebben segíthet megfelelő szakember, életmódváltás stb-stb. Bár ezeket neked már sokszor sokféleképpen leírták sok mással egyetemben szóval most nem megyek tovább.

Kérdező, akkor én leírom a másik oldalt. Te azt írod, ha lenne olyan aki... akkor lenne motivációd. Ha valaki ezzel áll elő nekem, akkor épp az jut eszembe, amit a munkahelyes példával illusztráltál. Tehát, hogy belemegyek, csinálnám, mennék, ahogy én azt teszem kapcsolat nélkül is, a másik meg... hát van. Aztán jogosan közölheti, hogy így ismertem meg, így kéne elfogadni, mit nyaggatom, meg milyen jogon akarom én megváltoztatni.

Tehát, én ahelyett, hogy azt várnám, hogy majd mellettem megváltozik a másik, inkább olyat keresek, aki olyan, amilyenre vágyom, olyat, akit be tudok illeszteni az életembe, anélkül, hogy formálgatnám. Mert persze, lehet, hogy megtáltosodnál és edzenél, lefogynál, túráznál, barátokat gyűjtenél, tanulnál, jobb munkát keresnél, stb. amiben épp te a motivációt várod egy kapcsolattól, de valószínűbb, hogy nem. És akkor a másik fél jogosan érzi, hogy nem erre a melóra szerződött. Aztán vagy ő ad lejjebb és alkalmazkodik, levágva a saját szárnyait, amíg rá nem un a kalitkára, vagy egy x türelmi idő után kirakja a szűrödet és akár így, akár úgy elpocsékolt idő lesz, amit veled töltött, amíg arra várt, hogy majd motiválódsz.

Értem, hogy te meg vagy győződve, hogy egy megfelelő pár mellett majd ez, meg az lesz, de erre pont 0 a garancia. Ezen felül, ez a feltétel hozza magával a későbbi hibáztatást is, mikor mégiscsak motiválatlan maradsz, vagy elmulik a kezdeti lendület, hiszen, ha a másik olyan pár lett volna ugye, akkor te motivált lennél. Ő tehet róla, hogy nem elég elfogadó, meg támogató, meg miegymás. Elvégre te azt csak megfelelő pár mellett tudod.

Értem én a te oldaladat is nagyjából, de soha többet nem megyek bele olyan kapcsolatba, ahol csak ígéret van rá, hogy majd ha... Mert az az is marad. Az ember nem változik, én ezt hosszú évek alatt értettem meg.

És lehet, hogy lenne sok ezerből egy, aki mégis. Nekem és a többségnek nem éri meg a rizikót, az időt, a befektetett energiát.

Ha olyat találok, aki hozzáad az életemhez, akkor ő a megfelelő partner. Ha nem találok ilyet, akkor félmegoldásokba már nem megyek bele, mert "öreg vagyok én már bohócnak", hogy úgy mondjam.