Incelek? Mi az érvetek magatok mellett? Miért lennétek jó választás egy nő számára?

Én őszinte leszek.Van pár kisebb cégem,feleségem szeretőm.

Tisztában vagyok vele minden a oénztől működik,ismerőseimmel már többszö átbeszéltük ezt a témát.

Napközben ráérek itt válaszolgatni.

Incelnek vallom magam,azok ellenére ahogy kinézek és amim van.

Luxusautó kertes ház,izmos test.

De sokszor volt mikor szeretőt kerestem randira taxival vagy gyalog mentem egyszerű ruhában.

Nők ilyenkor mindig mondták hogy rendes pasi vagyok,de nekik még az egyéjszakáshoz is kell a vibrálás hogy jómódú pasi vitte ágyba,hogy érezze többet ér az átlagnál.

Aztán mikor ezt elmondták elmondtam nekik cégem van luxuskocsim,csak így szoktam szelektálni.

Persze egyből mentegőzni kezdtek nem így gondolták.

2

Szerintem kisarkítod a kérdést. Nem arról van szó, hogy a személyiségemtől teljesen idegen marketing imindzset próbáljak felépíteni, de egy bizonyos kor és érettségi fok fölött nem árt átgondolni, hogy mit várok egy kapcsolattól, és mi az, amit én nyújtani tudok. Szerintem ez nem örgödtől való. Sokkal gázabbank érzem, amikor valaki úgy áll a dologhoz, hogy "engem mindenki fogadjon el úgy, ahogy vagyok, különben anyagias és/vagy felszínes és/vagy hisztis és/vagy femináci és/vagy szexista stb."

Kérdező, nem fogsz választ kapni.

Az incelek kizárólag negatív állításokkal képesek érvelni maguk mellett:

"Én nem verekszem."

"Én nem drogozok."

"Én nem vagyok bunkó" (dehogynem)

Nem vagyok incel, de volt az életemben egy periódus, amikor több mint 2 éven át semmi nem jött össze. Már egy-egy első randi is csodaszámba ment, de ennyi.

Mivel tudtam volna érvelni magam mellett? Például lehet velem beszélgetni, nyitott vagyok, sok minden érdekel, sok mindenhez hozzá tudok szólni, és jó a humorom.

Komoly kapcsolatot kerestem egy másik hosszú (5+ éves) kapcsolat után, nem puncibubus voltam.

Rendezett életem van, jó munkám, lakásom, stb.

Nem vagyok semmilyen téren szélsőséges.

Nyilván nem vagyok egy "bradpitt" de sportolok, teszek azért, hogy en fotel testem legyen, és persze a másik oldalról sem valami insta-cicababát keresek.

Hogy miért ezekkel érveltem volna? Mert amikor van párom, akkor a közös ismerősöktől mindig azt hallgatjuk, hogy milyen szerencsés, mert van egy normális férfi mellette, és kb a fenti érvek hangzanak el. A párommal közös ismerős nők arra panaszkodnak, hogy kevés az ilyen férfi, nehéz megtalálni, mindegyik boldog párkapcsolatban él, nekik meg elegük van a link, egy éjszakázós, rendezetlen életű férfiakból, akikkel max a fociról (vagy bármi hasonló egysíkú témáról) lehet dumálni.

Vicces, hogy most, hogy van párom ugyanezeket a dolgokat hallgatom, amikor korábban volt, akkor is, mindig azt hittem, hogy milyen könnyű lenne ismerkednem, mert mennyire hiány van a "normális férfiből", ahogy a lány barátok mondták.

Aztán amint egyedül maradtam, több mint 2 éven át láttam, hogy nem, nem az én típusomból van hiány, hanem egyszerűen az ilyen férfi randizás szempontjából láthatatlan. Most, hogy van párom persze megint én típusom az etalon :)

(jah, és még valami! az összes párkapcsolatom hosszú, sok éves volt. Nyilván nem én randizom a legjobban, nem sokat gyakoroltam 2 kapcsolat között, nem tudom rögtön ledumálni a lány bugyiját, néha zavarban vagyok, és nem lehet rám azt mondani, hogy "igazi férfi, mindig tudja, hogy mit kell mondani". Fura, hogy ezek az igazi férfiak, vajon hol tanulták és gyakorolták a csábítás művészetét... Mert úgy látom, hogy egyik sem kapcsolatban, mégis terem nekik a babér :))

Nem lennék jó választás anyagiak vagy külső alapján. De attól még emberi lény vagyok és vágyom a szeretetre, intimitásra, szexualitásra, amik a Maslow-piramisban egyből ott vannak a levegő, víz, étel, menedék mögött az emberi szükséglethierarchiában.

Attól is okádok, hogy minden incelt egy kalap alá vesztek. Csak mert van két ember, aki egyaránt nem tud sikeresen ismerkedni a nőkkel, az nem azt jelenti, hogy ők teljesen egyformák, vagy hogy az összes incel egyforma.