Offline ismerkedek, rapidrandin ( speed dating ) és hasonló rendezvényeken. Miért van az hogy a nők csodálkoznak a felhozatalon? 37F

Egyszer voltam a 20-as korosztályban, kicsit rettegtem hogy jaj milyen féle pasik fognak jönni, de abszolút normális volt mind. Átlagos alkatú, átlagos arcú, semmi gáz nem volt az egészben és a pasikban sem.

Akikkel matcheltem azokat vagy a végén már nem akartam felkeresni, vagy nem keresett, egyel beszélgettünk de az elég gyorsan megkattant és felmérgesedett a csipkelődős humoromon és törölt. (Jó azért nálunk 7 pasi 7 nő volt, nem 12)

Én nem neheztelek senkire, abszolút egy pozitív élmény volt még ha nem is sikeres. A "normális" "átlag" meg nem sértő szó, főleg hogy én valami tényleg nagyon gáz felhozatalra számítottam (valami nagyon lecsúszott bagázsra), és matcheltem is párral mert érdekes/rendes volt. Semmi baj az átlag emberekkel.

De nagyon introvertált vagyok és rettenet fárasztó esemény volt, többet nem mennék, viszont hetek óta szemezgettem vele és már csak azért is elentem, hogy legyen egy ilyen élményem is. :)

"Azt vettem észre hogy a nők cikinek érzik, a férfiakat kissé lenézik stb."

Rengeteg nő és férfi eléggé túlértékeli magát. Látok olyanokat, akik kinézetre eléggé átlag alattiak, de úgy válogatnak, mintha a külsejükkel kb versenyt nyertek volna.

Van egy régi kifejezés: rátarti. Na ez pontosan ezt jelenti - saját magát erősen túlértékelő személy. Ma az emberek nagy százaléka ilyen.

Én járok ilyenek programokra, és elég sok probléma van sajnos a fejekben mindkét oldalon. Sokan kifelé választanak társat, tehát lehessen vele flexelni, mutogatni a külvilágnak hogy mim van, vagy általa többnek lenni, többnek látszani.

A másik, hogy sok embernek nem arra kell a kapcsolat, hogy az illetőt szeresse, hanem a céljainak keres partnert (gyereket szeretne, vagy mosónőt keres stb.)

Leginkább fejben rossz az énkép, és nem korrektek a célok.

Egóalapú a társkeresés, nem fogalmazódik meg, hogy társa szeretnék lenni a másiknak lelkileg is, támogatni, szeretni. Ez ma már inkább teher, és taszító - legyen már férfi, legyen már nő, szedje már össze magát.

Szerintem a férfiaknak ma már kevésbé van értelme kezdeményezni, inkább tét nélkül kell beszélgetni, ha adódik alkalom. A nők lépni fognak afelé, aki nekik szimpatikus. Ha viszont egy férfi kezdeményez, általában nagyobb esetben van lepattintva, mert a nő nem veszi figyelembe, nem az esete stb. Rengetegszer láttam férfiakat és nőket futni teljesen fölöslegesen.

Én ezeket tapasztalatam.

6:

"Nagyon aranyos, csinos, intelligens lányok és egyedül, szerintem ez nem csak annak köszönhető hogy magukat túlértékelik hanem bizony annak is hogy magukat alul."

Itt szerintem megintcsak felülértékelés van, csak ő önbizalomhiánynak kommunikálja, de valójában egy sokkal jobb kategóriás pasi után ácsingózik, akinél sorban állnak a nők, és a csaj ezek mellett nem rúg labdába, mert itt már nem elég kiemelkedő.

Önmagában valóban csinos, szép. De az ideál is képben azzal, hogy férfiként ő mennyire népszerű. És ott már ez a csaj nem különleges. És a lány emiatt frusztrált, mert ő hiszi hogy ő cuki, de mások mellett meg nem tud ő a best lenni.

"egy rövid kis találkozó után már ki kell adni az utamat, de emelt fővel szoktam elfogadni"

Jobb is így. De te is ezt tennéd, ha egyértelmű lenne, hogy hosszútávon nem tudnád szeretni, elfogadni, és nem őszinte az egész. Akkor jobb inkább elköszönni.

Egyébként meg kell egy komoly veszekedés egy ismerkedés, vagy az alakuló kapcsolat alatt. Akkor fog kiderülni, hogy a cuki jelmez mögött ki van. És az lesz az igazi én. Ha flegma, lekezelő, bunkó, akkor el lehet könyvelni, hogy az az alap - az addigi csak udvariasság, és viselkedés volt.

"van a fejükben sokszor egy álomkép egy korábbi kapcsolatból, és annak az érzésnek a nyomát keresik"

Azt keresik, hogy a másikat szívből, őszintén tudják-e szeretni. Az előzőben nekik ez meg volt, ezért az az etalon. Ha egy új a nyomába sem jön, akkor értelmetlen belemenni.

Én adtam ilyen esélyeket, többet is, utólag kiderült, hogy fölösleges - az elején látható volt, hogy nem tudom a másikat őszintén elfogadni, szeretni. És így tényleg ne húzzuk egymás idejét, neki is jobb. Megfutottam ezeket a köröket, adtam esélyeket, tök értelmetlen - tudom miről beszélek.

"De esélyt inkább nem adunk, az a biztos"

Aki gyakorlott ismerkedő tudja, hogy mit keres, vagy mik a taszító jelek. Eleve nem fog ismerkedni, ha ránézésre is látja, hogy értelmetlen még esélyt is adni. Már most ciki az illető, nem tudom elfogadni, átnevelni az nem az én műfajom, inkább keresek tovább.

"30-40 közöttiek és nagyon látszik rajtuk hogy feszengenek, meg régóta vannak egyedül de akarnak kapcsolatot csak kompromisszumot nem akarnak kötni, még abban sem hogy esetleg 1-2 dolog csak az ami nem stimmel."

A gyerekvállalás például nem apróság. És sok ilyen van, ami nem stimmelhet.

Én teljesen egyetértek azokkal, akik inkább egyedül maradnak. Magammal legalább nem veszek össze. De ha választok, akkor olyat, akivel a céljaink, és értékrendünk teljesen hasonló. Ha van komoly eltérés, abból valamelyik vesztesen jön ki, vagy ki is csinálják egymást hosszútávon.

Én nem akarnék olyat, aki velem csak úgy lenne, hogy ő kompromisszumot kötött. Ez milyen megalázó már?! De én sem fogok semmiből engedni, az sem érdekel ha egyedül maradok. Láttam már így párokat, akiket rábeszéltek egymásra, aztán ők szenvedik meg a dolgot. Köszi, akkor inkább egyedül.

Nem végletek vannak, hogy soha nem lesz már társam, hanem jelenleg nincs olyan, aki érdekes. Nők is, férfiak is így vannak. Ez a mostnak szól. De ha a következő pillanatban jön egy számunkra érdekes, az egy komoly esély, akkor viszont megy tovább a társkeresés.

Ez most egy kicsit erős volt. Mi az, hogy ez volt az egyedüli jó meglátásom?! Te döntőbíró vagy?

Én a megtapasztalásaimat írtam, és a véleményemet. Nem kötelező egyetérteni, és nem muszáj felettesként bíráskodni kinek miben van igaza. A hozzászólásomat nem személyeskedésnek szántam eddig, de most mégis ezt kaptam.

Visszatérve a témára: az én környezetemben sok nő 40 felett is gyereket szeretne, ebből nem hajlandóak engedni. Ha nem lehet saját, akkor örökbefogadni szeretne.

Nekem konkrétan volt olyan ismerkedésem, ahol a nő megmondta, hogy ha nem lehet gyereke, akkor igazából férfi sem kell az életébe, mert akkor minek.

És pont erről a hozzáállásról beszélek. Erre írtam, hogy vannak, akiknek eleve nem a társ a fontos, hanem pl a babaprojekt.

És ilyenkor nem is érdekel, hogy ő utasít el, mert eleve én is elutasítottam volna, mert az életszemléletére nem vagyok kíváncsi. (Nem a gyerekvállalással van a bajom, hanem amikor egy nőnek csak ez létezik, a férfi pedig egy mellékszereplő, csicska).

Nyilván fordítva is sok igazság van, és a férfiak is megérik a pénzüket. Én megértem a válogatósabb nőket, szerintem idővel az ember már elengedi a társkérdést, és csakazértis ragaszkodik az igényeihez, nem fog belőle engedni, mert egyre értelmetlenebb lenne - eddig is bírtam egyedül, nem fogok belemenni olyanba, ahol látszik hogy tök mást akarunk. Még én leszek a szemét, hogy minek mentem bele. :)