Harmincas egyedülálló nők: milyen férfiban gondolkodtok leginkább? Milyen kapcsolatot kerestek?

Mi számít családnak?

Gyerekhez nem ragaszkodom, nem igazán vágyom rá, de házasságot szeretnék. Gondolom egy házaspár családnak minősül, ezért az elsőre szavaztam.

A férfinak ne legyen gyereke, más "alomját" még annyira nem akarom nevelgetni.

Komoly kapcsolat gyerek nélkül.

Mondjuk marad szerintem a kutya/macska opció.

Még az 50 éves pasik is gyereket akarnak. Gyerekmentes férfit találni lehetetlenség.

Én is házasságban gondolkodtam 30 évesen.

Mert egy barát, egy élettárs ( takarítok , mosok, főzök rá?), nekem nem jelent komoly kapcsolatot.

Aki úgy gondolja hogy az csak egy papír, az tépje össze az okleveleit, bizonyítványait is mert az is csak egy papír.

Viszont előnye az együttélésnek, hogy bármikor pasizhatok, randizhatok, mert úgysem komoly a dolog.

Én kapcsolatban, addig mentem amíg nem találtam egy komolyat, tehát össze is házasodtunk.

Igen, nevezhetjük megcsalásnak is, de az a kapcsolatom úgysem volt komoly.

Akkor ezért találok ilyen nehezen új párt magamnak...

47F (elvált + 3 gyerek)

"Vallási okokból?"

Igen Kérdező, esetemben vallási okból. Nálunk a házasság szentség.

De simán el tudom képzelni, hogy nem vallásosoknak is fontos, mert ez nem csak egy papír. Egyrészt van fontos jogi része, másrészt fontos a kimondott szó a hűségre, az egymás iránti elköteleződésre, hogy a másik nem egy bármikor lecserélhető akárki, hanem a kapcsolatot egy életre gondoljuk.

"2-es mi értelme van a házasságnak gyerek nélkül? Ezt megkérdezhetem amúgy?"

Akkor ahol pl. az egyik fél meddő, ő már ne is házasodjon soha, mert minek...? Miért kéne a gyereknek bármi köze lennie a házasságkötéshez, ami két ember elköteleződése?

Köszönöm a kioktatást Kérdező, ismerem a Katolikus Katekizmust. :)) Nem gondolom, hogy a kérdés célja az én magánéletem vesézése, de azért válaszolok, hogy néhány dolgot azért tisztába tegyünk a Katolikus Egyház házasság értelmezése kapcsán.

Kiragadtál egy bekezdést, persze a házasságra vonatkozó egész részt (ami nem rövid) már luxus volt elolvasni, értelmezni...

Egyrészt az idézett mondat a házasság céljának elsődlegesen a házasfelek javát nevezi meg, másodsorban azt írja, hogy a házasság gyermekek nemzésére és evelésére irányul, nem azt, hogy kötelező. Erre most nem linkelek írásokat, számos házassággal foglalkozó katolikus tanulmány van, hogy a házasságok alapvető problémája az, mikor sajnos már nem a házasfelek java kerül előtérbe.

Néhány általad kihagyott, de a katolikus tanítást árnyaló mondat:

- Gyermektelen házastársak emberi és keresztény értelemben teljes házastársi életet élhetnek. Házasságuk a szeretet, az elfogadás és az áldozatosság termékenységétől válhat ragyogóvá. (KEK 1654)

- A születésszabályozás a felelős atyaság és anyaság része. (KEK 2399) (Vannak a keresztény erkölccsel ellentétes fogamzásgátló eszközök, de alapvetően egy keresztény házaspárnak joga van eldönteni, hogy mennyi gyereket vállalnak.)

Ez utóbbi összhangban Szent II. János Pál pápa a Népesedési és Fejlesztési Konferencián 1994-ben:

"A felelősséggel vállalt szülői hivatás nem jelenthet korlátozás nélküli utódnemzést, de azt sem, hogy a gyermeknevelés fontosságát figyelmen kívül hagyjuk. Sokkal inkább azt, hogy a szülők elvitathatatlan szabadságuk birtokában bölcsen és felelősségtudattal vegyék figyelembe a társadalmi és demográfiai tényezőket, éppen úgy, mint saját helyzetüket és jogos kívánságaikat."

Arról nem is beszélve, hogy számos szent házasságát ismerjük, ahol tudatosan nem volt gyerek (a középkorban ez különösen divatos volt).