Miért akar ennyire gyereket a nő, miért ekörül forog az ismerkedés, miért ez vezérli?

Amiért sok ember szeretne háziállatot. Valaki, aki örökre velünk marad (jó esetben) és nem hagy el, akitől szeretetet adsz-kapsz, van akinek a saját gyermeki énjének gyógyítása az, ha gyereket nevel úgy, ahogy ő akarta, hogy vele bánjanak. Ha neki érzelmileg megéri (és alapvetően a szaporodás az egyik legrégebbi ösztönünk a túlélési mellett), akkor megéri. Ez olyan, mint hogy nekem nem éri meg utazgatni, szerintem totális pénzkidobás és nem is érdekel, mások meg megveszekednek érte és unalamsnak tartanak engem mert még sose voltam külföldön. Én pl sokkal inkább költeném azt a pénzt egy gyerekre, mert az engem érdekel.

Mindenki más.

Igen, egy nő csakis akkor akar gyereket, ha vérfideszes, és társadalmi nyomás alatt van, meg politizál....

Mondanám ezt, ha valami liberális elmeroggyant lennék, de inkább azt mondom, azért akar gyereket, mert a nők zöme tele van gondoskodási hajlammal, nagyjából azért vagyunk lassan 9 milliárdan, mert nem csak a kufircolás az elsődleges szempont 1 párnál.

Csak már ebből is politikát csinálnak liberóék, hogy érezze sz.rul magát egy nő, amiért nőként akar élni, meg viselkedni.

Nem pedig valami lusta, polgárpukkasztó, lázadó jellemmel bíró drogos.

Azért nyereséges a gyerek, már, ha jól csinálod a nevelést, mert tovább visz belőled dolgokat. Nem csak genetikailag, hanem a viselkedésével, szavaival, gondolataival, hiszen te adod oda őket neki. Emellett, olyan társat kapsz, aki életed végéig hű marad. Persze, felnőtt fejjel majd kevesebb időt tölt veled, de ott lesz. Ha, jól csináltad a nevelést ugye...

Emellett megélhetetd, hogy tudod jól csinálni. Nekem erre is igényem van. Kipróbálni, hogy tudom jól csinálni.

Aztán persze, mikor lerobbansz, ott lesz segíteni bevásárolni, ügyetintézni. Azt nem írom, hogy "megápolni", mert nem gondolom, hogy az elvárható lenne. De, tovább tudsz önnálló maradni ha kicsit besegítenek.

Emellett, ha az ösztön, vágy kielégítetlen marad, az örökre hiányt eredményez. Akiben erre nincs vág, ,annak persze ez nem is lesz gond :D

És persze ott van az érzelmi értéke is.

De, gondolj bele, mennyivel jobban megéri egy gyerekbe invesztálni időt, pénzt, érzelmet, figyelmet, mint egy olyan kapcsolatba, ami haldoklik. Mégis, az utóbbiakban is évtizedeket töltenek el emberek. Sok idő, pénz, energia egy gyerek, de jobban megéri, mint a legtöbb dolog, amibe ezeket az erőforrásokat öljük.

“ Azért nyereséges a gyerek, már, ha jól csinálod a nevelést, mert tovább visz belőled dolgokat.”

De épp ezaz, hogy ebben mi a jó? Mit számít az, hogy 100-200-500 év múlva, mikor rám a kutya sem fog emlékezni, lesz utódom? Abszolút semmit nem számít, most se foglalkoztatnak senkit a te halott felmenőid :D Ezért vállal egyre kevesebb ember gyereket, főleg értelmiségiek között, mert rájöttünk, hogy ez semmi több biológiai ösztönnél. Egy nőnek meg aztán totál amortizáció. Persze, cukik a gyerekek meg minden, de iszonyat áldozattal járnak + nem akarnék erre a világra valakinek életet adni, az élet nem habostorta, ha az lenne, talán szülnék, de nem akarok egy embert 40 év munkára meg egyéb nehézségekre ítélni (betegségek, pártalálás, párkapcsolati problémák, gazdasági nehézségek…persze sok jó is van az életben, de messze nem csak az).

4, nekem számít. Gyerekekkel dolgozom, mindig örülök, mikor valami látom, hogy átragadt. Nem azért, mert ettől fenn marad a nevem a következő évezredre, hanem mert az a gyerek, valószínűleg átadja majd a tudását, nézőpontját, értékrendjét a környezetésen és a saját gyerekeinek is. Direkt írtam is, hogy nem a dns a lényeg.

Nem a nevem, vagy a genetikám az "érték", hanem, hogy valamit átörökítek, amit a másik is tovább ad. Ezen alapszanak a hagyományaink, szokásaink, normáink.

Nekem jó érzés tudni, hogy valami tovább megy, ami szerintem jó, ami neken is érték, vagy, ami az én (és ki tudja hány elődöm) szavam járása, egy mozdulat, egy viszonyulás valamihez, stb.

Ha valaki nem akar gyereket, a szíve joga. Azt is teljesen meg tudom érteni. Én mindig is akartam. Ez a dolog meg a szegény pici mi, akiknek élni kell gondolattal...

Az élet jellemzően csak annyira rossz, amennyire annak akarjuk látni. Már persze egy szinten felül. Van azért abszolút rossz is. Az enyém pl. elég jó.

Azért is fogok egy gyereket vállani, hogy őt úgy tudjam elindítani, hogy biztos megállja a helyét, nagyon jó alapokról.

Azt én se értem, aki 3-4 gyereket szül panelba, minimálbéren. Se időben, se figyelemben, se pénzben nem fog elég jutni a gyerekeknek fejenként a biztos kezdéshez.

"Aztán persze, mikor lerobbansz, ott lesz segíteni bevásárolni, ügyetintézni. Azt nem írom, hogy "megápolni", mert nem gondolom, hogy az elvárható lenne. De, tovább tudsz önnálló maradni ha kicsit besegítenek."

Jó is lenne ha ez így lenne. De ez nem is csak a nevelésen múlik. Bárhogy van az a gyerek nevelve, ha kénytelen egyetem vagy munka miatt elköltözni nagyobb városba vagy külföldre, akkor nem fog besegíteni az idős szülőnek. Nem azért mert szemét vagy rosszul lett nevelve, hanem mert ő is éhen halna meg a születendő gyerekei is ha a falusi szülők mellett ülne élete végéig. Egyre több fiatal költözik külföldre vagy a fővárosba, mert rákényszerül. Bármilyen jól van nevelve, nem várható el senkitől hogy élete végéig a szülők közelében legyen.

Sajnos jelenleg a béka feneke alatt van a szociális háló, nincs aki az időseket ápolja. Falun, kisvárosban munkalehetőség sincs. Sok falusi ismerősöm inkább szül gyereket addig is van Tb-je. Három gyerek után meg főállású anya lesz. Addig nyugi van. Hogy később mi lesz azon már kevesen gondolkodnak el.

6, van ilyen is, de akkor ahhoz a részhez kiegészítésként: több esélyed van segítséget kapni öregebb korodban, ha van gyereked, mintha nincs. A lényege ennyi lett volna. (Persze, ha jó a kapcsolat, mert, ha elmarta a szülő a gyereket, akkor kb mindegy is, hogy nan-e gyerek.)

De, valóban nem mindegy, hol laknak a szülők. Nekem azért nagyon sok ismerősöm van, aki felnőttként is ugyanabban a városban él, vagy a közvetlen agglomerációban. Mondjuk, nem falu, hanem egy nagyobb megyeszékhely, sok lehetőséggel.

7, igen és én sajátot is szeretnék ugyanezért. Nem értem mi nem megy át abban, amit írtam.

Azt, hogy gyerekekkel dolgozom és ott is a tudás, szokás, egyéb átadás okoz örömet azért írtam, mert kötöd az ebet a dns-hez, hogy úgy mondjam.

Arra volt példa, hogy nem a genetiaka az egyetlen dolog, amit tovább akarhat az ember adni. És nem is az "emléke örökre bennünk él" jeligével gondolnék "tovább élni". Nem a név és nem a genetika az egyetlen, amit örökítünk azzal, ha gyereket vállalunk.

Nekem ez is fontos. Ennyit írtam.

Vegyünk egy hobbit. Te szereted a síelést annyira, hogy beleölj egy csomó pénzt. Igazából a tevékenység élvezésén kívül mást nem kapsz vissza.

Na valami ilyesmi a gyereknevelés. Aki ezt szereti, annak megéri az az áldozat, amit belerak. Akinek nem, annak valóban ne is legyen, ezzel sincs semmi gond.

Nekem van rá pénzem, félre is tudok tenni, remélhetőleg hacsak nem csalják el, öreg koromra is marad meg a gyereknek is. Financiális hátrányom és megélhetési problémám nem akad belőle, és szeretném, ez áll az érdeklődési körömben, nem a síelés meg a túrázás meg ilyesmi és nem érzem, hogy olyan hátrányom lenne ami rosszul esne, mert kb mindent amit fel kell adni érte olyasmi, ami nekem nem is kellett.

Igaz én ha keresek majd, valóban csak donort nem apát fogok.