El tudjáto k képzelni, hogy annyira szerettek valakit, hogyha megcsal is vele akartok maradni, mert szeretitek?

Nem. Annyira megtépázná az önbecsülésemet. Vastagon aláhúzná, hogy nem őszinte, nem szeret, nem fogad el, hogy megutálom és látni sem bírom.

Ő nem az az ember, akinek mutatta magát, akit megszerettem. S mivel az a kép, ami élt bennem róla, nem a valóság, hát snitt, vége főcím.

Szerintem nagyon sok olyan helyzet van, ami véget vethet egy kapcsolatnak attól függetlenül, hogy mennyire szeretik egymást a felek. A megcsalást is ilyen helyzetnek gondolom (általában). Nagyon nagyon szeretem a párom, de nem tudnék vele együtt maradni, ha megcsalna, mert 1) nem tudnék soha többé megbízni benne, 2) teljesen padlóra tenné az önértékelésemet. És szeretem ÖNMAGAM annyira, hogy tudjam, hogy nem azt érdemlem, hogy egy hűtlen emberhez ragaszkodjak a végtelenségig.

Amúgy van különbség megcsalás és megcsalás között is. Más egy részegen elcsattant csók egy idegennel, mint egy hónapokon át tartó, romantikus érzelmeket is magába foglaló, szexuális szinten is megvalósuló affér. Az elsőt sok munkával meg lehet szerintem beszélni, a másodikat viszont nem hiszem.

Nagyon fájdalmas dolog, ha megcsal az akit szeretsz.

Viszont én több szempontból próbálnám nézni a dolgot. Az sem mindegy, hogy egy félrebotlásról van szó, esetleg újdonság varázsa, kiváncsiság vonzotta, vagy hosszas viszonyról van szó valakivel akihez már lehet kötödött is, mert az úgy sokkal problémásabb!

Próbálnám az okát keresni, mi volt az ok amiért megtette, mit hiányolt a kettőnk kapcsolatából.