Lányok! Miért van az, hogyha ismerkedéskor kiderül, hogy vannan gyermekeim. (De nem velem élnek. ) Azonnal "riadót" fújtok?

23 vagyok, nem érzem magam késznek az anyaságra. És persze, nyilván nem nekem kellene nevelgetni a gyerekeid, de attól még bizonyára állandó kapcsolatban álltok, ha esetleg velem komolyra fordulna, akkor valamilyen szinten pótmamájuk lennék én is.

Ez az egyik. A másik, hogy iszonyúan zavarna az állandó kapcsolat- nem a gyerekekkel, hanem az exeddel. Akivel ezek szerint nem is azért szakítottál, mert annyira rossz volt és nem szeretted, hanem mert megbántott. Folyamatosan azt érezném, hogy pótlék vagyok. Nem csak a gyerekeidnek, amikor apás hétvége van (amikor érted, én szeretnék egy jó kis romantikus hétvégét tartani, esetleg elutazni valahova, akármi, de nem, mert hozzád éppen mennek a gyerekeid), de neked is, az anyjuk helyére.

Én tudom magamról, hogy ezt nem tudnám tolerálni, olyat viszont sosem kérnék, hogy válassz köztem és a gyerekeid között. Ezért ha összeakadnék egy gyerekes pasival, akkor ezt tudván, egyből elbúcsúznék, nem húzva az idejét esetleg olyan lányt találni, aki viszont el tudja fogadni őt is és a gyerekeit is.

Én még nem találkoztam ezzel a problémával, vagy nem tűnt fel ha valami jelentéktelen nő "riadót" fúlt.

2 hosszú kapcsolatból van három gyerekem, szegény vagyok, öreg, - de a kedves egyre több utalást tesz rá, hogy jó lenne... :D

Kérdező, mindenki a saját és általa látott eshetőségeket, tapasztalatait, álláspontját írja le, akkor is, ha te ezekkel nem értesz egyet.

Egy tippem lenne, ezt olvasd el:

[link]

Nekem anyukám pedagógus, nagyot változott a szakma és a lehetőségei pályakezdő kora óta, sok eszközt kivettek a kezükből, ami nehezíti a szakmát, többek között fegyelmezési eszközöket is, én rajta keresztül látom, mennyire kegyetlenek és rafináltak tudnak lenni a gyerekek, ha valamit akarnak. Egy önmagára és másokra is veszélyes gyerek hónapokig rettegésben tartotta az egész iskolát, és már külön egyéni oktatásban kellett részesíteni emiatt, de elküldeni csak akkor lehetett az iskolából, amikor kést találtak nála, az nem volt elég, hogy összeverte a társait, hogy a saját anyja fél tőle...

12. vagyok:

Ha kéthetente egyszer nálad van a kislány, azzal persze, toleráns az ember- amíg az nem az a hétvége, amikorra éppen kirándulást tervezett magában, hiszen a fene se fogja követni, hogy most ez vajon az a hétvége-e vagy sem, vagy nem éppen egy évfordulótok vagy bármi hasonló hétvégéje, ahol ő inkább veled lenne kettesben, romantikázna, ahelyett, hogy a lányod pesztrálja. Sőt, akkor feltételezem te inkább a kislányoddal foglalkoznál (érthető módon), ha nem éltek együtt, sok nő szerintem ilyenkor szépen a háttérben marad, legyen csak tényleg apás az az apás hétvége. Nem is találkozunk akkor. És ha mondjuk nyáron nyaralni mennénk, vagy valami, és pont akkorra jönne az a bizonyos hétvége, amikorra ki tudja venni a szabit? Nem mindenki akar egy idegen kisgyerekkel menni együtt nyaralni, főleg, ha még annyira nincsenek is együtt régóta a gyerek apjával.

Nem hiszem, hogy neked bedőlt volna már a párkapcsolati "piac", csak inkább az "árukészletet" kellene megválogatnod- olyan nőt kell találnod, aki megérti ezt a helyzetet, és ez a korunkbelieknél jellemzően azok a nők, akik hozzád hasonlóan egyedül maradtak egy vagy több pici gyerekkel.