Túl alkalmazkodó vagyok, ezért vagyok egyedül?

A túlzott egyoldalú alkalmazkodást én megfelelésnek szoktam hívni, és ez valóban nem jó. Ilyenkor a másik a saját képére akar formálni, és persze, hogy egy idő után kényelmetlenül érzed magad.

Ha magadat adod és nem akarsz mindenáron megfelelni, akkor meg fogod találni a megfelelő partnert.

Egy kapcsolatban bizonyos szintig (amíg nem érzed kellemetlennek) mindkét fél alkalmazkodik a másikhoz, de az alkalmazkodás és a megfelelés két külön dolog.

A kényszeres megfelelési vágy valóban beteges.

A helyzet az, hogy aki totál meg akar felelni a másiknak, azt nem is tiszteli, becsüli a másik, de önmagát sem becsüli ez az ember. És miként várhatja el mások megbecsülését, szeretetét, ha önmagát nem tudja szeretni, tisztelni, csak arról szól az élete, hogy a másiknak aláveti magát? A mártírkodás éppen olyan agresszív dolog, mint az elnyomás.

Jöjj rá a motivációdra! A viselkedési mechanizmusod miért így alakult, miben kell változnod?

Ha ugyanazt szeretnéd mint eddig, kényszeresen ugyanúgy fogsz viselkedni, ha nem fejlődsz. Ugyanazt sugárzod ki, és ugyanúgy reagálnak rá.