Hölgyeim, akiknek hiányzik egy intellektuális társ, beszélgetne?

Fogjuk rá, hogy intelligens vagyok, papíron elvileg igen, gyakorlatban inkább azt mondom, hogy igyekszem hasznos ember lenni.:)

Nem vagyunk visszahúzódóak, egyszerűen csak elunjuk magunkat azon, amit más "érdekes ingernek tart". Értsd, elvagyok egy szórakozóhelyen mondjuk egy óráig, kiugrálom magam, aztán nem tudom, mit csináljak, mert nem tudok mihez kezdeni. Nem ítélem el, egyszerűen unalmasnak és értelmetlennek tartom, mert vagy nem iszom eleget és az agyam jár közben, vagy túl sokat iszom, akkor meg minek szédüljek bele a tömegbe.

A másik, amiért "visszahúzódónak" tűnhet valaki, hogy az intelligencia általában társul illemtudással is. Értelemszerűen végighallgatok másokat és biztosítok nekik teret, nem vágok a szavukba, hanem megvárom, amíg le tudom csapni a lehetőséget és valami helyénvalót, normálisat hozzá tudok szólni a témához, még ha ez csak egy jó poén is. Emiatt van az, hogy ritkán szólalok meg harsány emberek mellett, pláne, mert a legtöbb esetben az illető úgymond "szerepel" és semmit sem tudok hozzászólni ahhoz, amit mond. Ellenben sokszor időzítek jól egy poént és derül rajtam a társaság, de nem megy a mennyiség a minőség rovására.

Ellenben mondjuk egy intellektuális vitában képes vagyok vezetni az egész gondolatszálat és aktívan részt venni egy eszmecserében, mert extrovertált vagyok és szeretem a társasági életet, csak másképp. És ismét mondom, nem mondom, hogy egy kocsmás-bulis viháncolás nem jó és nem szoktam én ilyet, de közel sem én vagyok a középpontban.

Amúgy általában személyesen szoktam, ismeretségi körben ismerkedni, vagy a szakomon, mondhatni spontán módon. Nekem valahogy túl mű az, hogy két ember elkezd beszélgetni és mindkettő tudja, hogy ők azért beszélgetnek, hogy aztán ideális esetben legyen köztük valami. Engem nyomaszt egy ilyesmi elvárás és nagyon el tudja szúrni a komoly témákat, vagy egyáltalán a társalgást, mert nagyon érzem a másikon, hogy tetszeni akar nekem, vagy azt akarja, hogy legyen már csók vagy valami. Én pedig még beszélgetnék, mert engem az jobban érdekel, mint mondjuk más szájában lenni, aki úgy nem is vonz igazán, hogy "bármilyen lehet".

Néha szoktam neten is ismerkedni, de ott pláne túl hamar előjönnek azok a korlátok, amiket személy szerint nem szeretek. Hogy sértődés lesz abból, ha barátság szövődik kapcsolat helyett és társai, holott én elfogadnám barátomnak is azt az embert, aki belsőre és külsőre is tetszik, és nem érezném magam "friendzone"-ban, mert örülnék neki, hogy újabb ilyen ismerőssel lettem gazdagabb.