Volt már olyan hogy nagyon megbántátok hogy visszautasítottatok valakit?

Igen, de csak több év múltán.

Leginkább azért utasítottam vissza a lányt, mert azzal foglalkoztam inkább, hogy mások mit szólnának hozzá. Nem feltétlenül kellett volna másokkal foglalkozni.

28/f

Gimnazistaként legalább fél tucat elég szép külsejű, 1-2 évfolyammal tőlem fiatalabb lánynak tetszettem. Közöttük voltak olyanok is, tudom, akik évekig belém voltak esve. Én viszont akkor még hülye kis pö-.cs voltam, aki hitt az igaz szerelemben. Olyan lányba voltam szerelmes, aki viszont le sem tojt és nem is lett vele végül semmi. Ezért is voltam szűz 19 éves koromig, mert ilyen kis hülye hozzáállásom volt. Most még visszagondolva pedig teljesen másmilyen is lehetett volna a kamaszkorom az otthoni matyizás és a szerelmemen való sírás helyett:

-A: valamelyik csinos lánnyal összejövök, akinek nagyon bejövök

-B: egyenként megdugom az összes csinos lányt, akiknek bejövök

Egyik sem történt meg és már sok idő eltelt, de a mai napig úgy érzem hogy elpazaroltam a kamasz korom. A legtöbb barátom (akik a mai napig a barátaim és normális emberek), 14-16 évesen vesztette el és volt akinek több éves szerelmi kapcsolata volt, volt aki akkor is megdugott mindent, ami ember volt és puncija volt. Velem egyik sem történt és ezt nagyon sajnálom. Ez az élmény a mai napig is sokszor bennem van keményen.

27/F

19 évesen visszautasítottam egy amúgy teljesen normális fiú közeledését, aki megkért, hogy járjunk. Csak az volt az oka, hogy akkor mentem még csak egyetemre, és nem akartam még párkapcsolatot (zárkózott és későn érő típus voltam). Utána nem kaptam több ajánlatot, ami 25 éves koromtól kezdett csak zavarni, és akkortól gondoltam rá, hogy mi lett volna ha...

Egész 30 éves koromig nem volt több jelentkező, szóval volt időm meditálni rajta :). Azóta már férjhez mentem, szóval most már csak a múltam része. Nem tudom helyes döntés volt-e, de most már nincs értelme visszatekinteni.