Létezik a magányos farkas típus, szerintetek?

Ha jó neked így miért bonyolítanád túl,míg nem érzed a társ hiányát,ha jó egyedül felébredned stb akkor még nem is állsz készen komoly kapcsolatra,feleségre -gyerekekre.

Kicsit önző dolog egyébként,talán nincs fejlett kompromisszumkészséged,vagy csak későn érő típus vagy. /N/

Volt egy ismerősöm, aki 33 éves korában kiakadt. Előtte persze voltak komoly kapcsolatai, de valahogy mindig könnyebb volt neki inkább szakítani, mint magába néznie, változtatnia, vagy rendbehozni a dolgokat. Úgy érezte, hogy neki ne parancsoljon senki, hogy neki ne kelljen számotadni valakinek, ő nem lesz senki "papucsa"...

Aztán rádöbbent, hogy egyedül fog meghalni. Oké, lesznek haverok, akik a feleség elől hozzá menekülnek hétvégére, de hétköznap senki nem fog vele lenni, ha beteg lesz nem gondoskodik róla senki, nem lesz utódja.

Ez mintha egy villámcsapás jött az életébe. Voltak alkoholproblémái is. Nem is kevés. Ez amúgy olyan tipikus, legalábbis az én környezetemben, hogy aki 33+ fölött van férfi, nőtlen, az mind valamilyen szinten megissza a magáét. lehet hogy "csak" egy héten egyszer, de már ez is függőségnek minősül...

Szóval szerintem ez a magányos farkas duma sz**r... Az ember társasági lény, kell, hogy legyen neki párja, máskülönben olyan szomorú lesz az élete.

Az ismerősöm sztorijához visszatérve:

Mindig csak azt látta, hogy a körülötte lévő emberek házasodnak, gyermekük születik, közösen nyaralnak, sikerélményük lesz, stb. Ő meg valahogy mindig kimaradt ezekből. Kívülállónak érezte magát, és ez látszott is rajta. Aztán talált egy lányt, akit megkért, tavaly házasodtak és úgy tűnik nagyon boldog vele. :)

Ő mondta egyszer, hogy "Figyel haver! Elérhetsz bármit az életben, utazhatsz szép helyekre, tengerpartra, szigetre, szerezhetsz rengeteg pénzt, szexet, autót, de mind hiába, ha nincs kivel megosztanod az élményeidet, a drága cuccaidat és a vasárnapi ebéded!"

Sosem voltunk lelki társak, de erről valahogy szeretett beszélni! Úgy hiszem büszke magára, hogy mostmár más is van neki, nem csak a vagyon. :)

Vannak férfiak, akiknek nem kell az, hogy felelősek legyenek másokért (ez esetben család, nej, rokonság). Ha saját magáról sem tud gondoskodni, akkor mégis minek család?? Nem mindenkinek való...

Válogass elvált nők közül, akiknek eszük ágában sincs újra férjhez menni. Így ha újabb probléma adódik, akkor elég szakítani, nem kell a problémákat megoldani, vagy kompromisszumot kötni... minek?? Óvd meg a komfortzónád, ne lépj ki belőle soha, és nem érhet atrocitás! ;) Csak légy kőkemény férfi! Mégis milyen férfi az, aki inkább problémamegoldó, minthogy lelépne egy szó nélkül?? Én megmondom: papucs! ;)

Én is ilyen vagyok kérdező.

Ugyan kapcsolatban vagyok, de ha egyszer vége lesz, nem akarok soha többé ilyen konvencionális kapcsolatot, csak és kizárólag szexkapcsolatokat.

Pompásan elvagyok egyedül és nem tűröm a korlátokat.

Ráadásul jól képzett vagyok, jól is keresek, sportolok, szóval még csak okom sincs, hogy megalkudjak.

El nem tudom képzelni, hogy mivel tudnak a nők másokat rávenni a házasságra...