Sokan írtok 20 30 35évesen nem volt komoly se futó kapcsolatotok. Jártatok gyerek korotokba társas táncra (népi stb)? Folyt lent.

Én jártam,de sajnos egy nagyon nagyon dagi kisfiú volt a párom társastáncon :/ valahogy nem illettünk össze,meg nem is voltam kiemelkedő a táncban.(inkább énekelni tudtam,jártam zeneiskolába is sok évig,hangszeren is játszottam)

oviban én inkább fiúkkal,általánosban 1 legjobb barátom fiú és 1 lány volt :)

idősebb bátyám van,3 év korkülönbség van közöttünk-nem tudott segíteni,nagyon különbözőek voltunk.

igen,nagyon is szigorúan fogtak,kimaradtam sok dologból,mert nem engedtek sehova a szüleim,volt, hogy meg is szöktem, hogy találkozzak egy fiúval még 17 évesen.

31N(bocs, hogy válaszoltam, már volt egyébként komoly kapcsolatom, csak sajnos annak sok-sok éve már)

- Nem jártam soha táncolni

- Mivel kizárólag fiú osztálytársaim voltak mindig is, ezért csak fiúkkal barátkoztam (általánosban volt mondjuk vagy 5 lány, de velük nem igazán lehetett, az óvodára meg már nem emlékszem)

- Van egy húgom, de egyáltalán nem vagyok vele se előrébb, se hátrébb ilyen szempontból

- Elég szigorúan neveltek (mondhatni), de nem azért nem volt senkim mert nem engedték, hanem egyszerűen én nem vágytam soha arra hogy csajozzak, olyat pedig még nem találtam akinél úgy éreztem volna hogy "igen, nekem Ő kell!"

Jártam népi táncra, musical körbe, meg elég sok helyre.

Fiúkkal és lányokkal is barátkoztam mindig is.

Két bátyám van - soha nem vájkáltunk egymás szerelmi életében, vagy bármiben az ellenkező nemmel kapcsolatban.

Nem neveltek kimondottan szigorúan, odafigyeltek merre járok, de kifejezetten soha nem tiltottak semmitől.

Lassan 25 éves nőként egyetlen egy hónapos kapcsolatom volt, ha azt lehet annak nevezni.

- nem voltam szigorúan nevelve 3as alatt kaptam csak ejnye bejnyét.

- nem jártam semmilyen társas dologra (egy darabig karatéztem, de abbamaradt)

-2 bátyám van

- bátyámék szerepe semleges az én kapcsolataimra nézve.

- nem voltak soha barátaim, általánosba fele-fele arányban beszélgettem lányokkal-fiúkkal, középsuli 4 évig volt olyan osztály, ahol 31en voltunk, abból 2 volt csak lány +2 év szakmán, amin 27osztálylétszám, 4 lánnyal.

Jártam néptáncra, jazz-balettre, zenélni, sportolni gyerekkoromban. (De amúgy a legtöbbet nem szerettem, inkább barátok után mentem vagy ez volt a kompromisszum, mert amit szívesen csináltam volna, az vagy túl drága volt vagy elijesztettek pl a karatétól a szüleim.)

Bölcsiben és oviban szinte csak fiú barátaim voltak, ez általános iskolában változott meg és lettek lány barátaim, és ez a mai napig tart.

Testvéreim nincsenek, a közvetlenebb családban is én vagyok a legfiatalabb, úgyhogy mire elég idős voltam, hogy elvigyen a többi rokon bulizni ők már kiöregedtek belőle.

Nem mondanám, hogy túl szigorúan fogtak volna a szüleim, de amúgy nagyon rossz volt a tinikorom. Otthon se volt minden rendben, a gimimben csúfoltak, úgyhogy őszintén huszonéves koromig nem is igazán érdekelt a pasizás.

-soha nem jártam néptáncba

-általánosban fiúkkal barátkoztam, meg nálunk ciki volt, ha fiú lánnyal akart barátkozni, és akkor még el is hittem, hogy tényleg az

-oviban mondjuk volt egy lány barátom, most már tudom, mi van vele, de akkor mindig vele játszottam

-van egy testvérem, neki sincs barátnője, de nem tudom, hogy akar-e, erről nem beszélünk egymással

-sok mindenben korlátoztak a szüleim, és néha most is gyerekként akarnak kezelni

- Nem jártam

- Oviban egy fiú volt a legjobb barátom, de mellette még két lánnyal is jóban voltam

- Egy idősebb lány

- Nem segített, de tett mindig utalásokat, hogy nézzem meg ezt, meg azt a srácot milyen aranyosak, összeillenénk, stb

- Az apum elég maradi gondolkozású, szóval igen, de azért nem katonai szigorra kell gondolni

Előre bocsájtom, hogy volt már egy komolyabb kapcsolatom, de nagyon régen volt és azóta sem ért hozzám egy nő sem.

Nem jártam társastáncra, de nálunk általánosban kötelező volt a néptánc. Nem rémlik, hogy bármi is alakult volna belőle...

Én inkább a lányokkal barátkoztam, velük valahogy jobban megértettem magam, de azért voltak fiú barátaim is. Középiskolára ez fordult és utána már jobbára fiú barátaim voltak (az egyetem alatt is).

Nincs tesvírem.

Nem voltam szigorúan nevelve. Oda mentem, ahova akartam. Az már más kérdés, hogy rohadtul nem mentem. Eléggé introvertált vagyok. Sokat bántottak régen, ezért eléggé befelé fordultam és azóta is magányos vagyok, kevés baráttal.

28/F