Huszonéves lányok. Ti miben és hogy változtatok, hogy társat találjatok?

A párom megtanított szeretni és elfogadni magamat :)

Összeszorítottam a fogam, mély lélegzet, majd próbáltam nem úgy viselkedni mint egy megvert kutya, aki farokbehúzva menekül mindenki elől. 3 hét után lett kb párom, miután eldöntöttem, hogy kilépek a csigaházamból, de kellett 1 év az egyetemen, mire nem hátráltam el az emberek elől és képes legyek normális lenni a társaságban, anélkül nem ment volna. 3 éve vagyok együtt a barátommal, pár hónap és összeköltözünk :)

Szintén a csigaházas sztori. Én úgy voltam félénk, hogy mindenkire úgy néztem hogy mentem leharapoma fejét, közben csak féltem, hogy ha közel engedem őket, kihasználnak.

Elhatároztam, hogy nem futok a fiúk után, nem csinálok magamból többet bolondot. Nem fogok úgy viselkedni, ahogyan "elvárják", olyan ruhát veszek fel, ami tetszik, arról beszélek, ami érdekel, nem követem ötéves terv szinten a jó tanácsokat, hanem csak magamat adom. Nem terveztem többet előre, nem görcsöltem, nem projekt szinten kezeltem az egészet, hanem egy kicsit a sorsra bíztam a dolgokat. Két hónap múlva egy koncerten találkoztam a párommal, akinek bejöttek a fura dolgaim, és már négy éve együtt vagyunk.