Hogy van az, hogy mások, akik évek óta nem találnak párt, nem érzik magukat rosszul emiatt? Vagy csak nem mutatják ki?

Az emberek különbözőek.

Attól, hogy valaki rosszul érzi magát, mert hosszabb ideje nincs párja még nem kapcsolatfüggő.

2012-ben voltam utoljára párkapcsolatban, lassan 5 éve élek egyedülállóként 33 évesen. Sokszor érzem, hogy milyen jó is lenne egy barátnő, aztán gyorsan el is hessegetem különböző okok miatt.

1. Nem is tudnék már alkalmazkodni senkihez, senki életéhez, senki ismerőséhez, családjához. Egy ideig tetszik, hogy változatosabb lett az életem az abba betoppanó nőtől, de hamar ráunok, és igazából rövid időn belül már csak irritál az egész. Az ismerkedéseim általában jól alakulnak, de van egy pont, amikor megelégelem az ismerkedést és lelépek, vagy lassan leépítem azt, mert unalmasnak, egyhangúnak, egyoldalúnak találom a folyamatot.

2. Tökéletesen be vagyok rendezkedve a szinglilétre. Minden napomat előre be tudom programozni kedvem szerint, akár még hetekre előre is. Csakhogy egy tök egyszerű példával éljek, a hűtőmben, a polcaimon minden gyönyörűen rendszerezve van az én ízlésem és komfortérzetem szerint. Ebbe ne akarjon belerondítani senki. De ugyanezt elmondhatom a programjaimról, elfoglaltságaimról, nekem senki se adjon ukázt, hogy kevesebb időt töltsek a műhelyben a fúrással-faragással, vagy hogy megint miért megyek a barátaimmal túrázni. Az én dolgom, rám tartozik.

3. Nem tudnám elviselni, nem tudnám folyamatosan nyújtani a szófosást, a humorkodást, a produkálást, az érdeklődésfenntartást. Szeretek napközben néhány órát csendben kreatív tevékenykedni, s élvezem, hogy senki nem ugat bele. Egy párkapcsolatban mindig pörögnöm kellett, mindig túl kellett teljesítenem a saját határaimon túl, belefáradtam. Senkinek sem fogok csak azért fanatikusan bizonyítani, s túlprodukálni magam, csakhogy kapcsolatban maradhassak.

4. Nem tudnám elviselni, hogy folyton valaki a nyakamon lógjon, meg hogy beszámoljak neki a napi tevékenységeimről, átalakítsa az életemet, megváltoztassa azt, vagy esetleg engem.

5. ... és még sorolhatnék millió okot.

Arról ne is beszéljünk, hogy elképesztően borzalmas a női felhozatal. Külsőre még úgy ahogy kinéz a nők többsége, de belül nagyon sokan rohadnak. Értéktelenek, álszentek, hazugok, kétszínűek, erkölcstelenek, hülyének nézik a másikat, lefelé taposnak, felfelé nyalnak.

Nincs szükségem párkapcsolatra! Abból nekem mindig hátrányom származna, előnyöm soha, s ennek alátámasztása képpen soha egyetlen nő nem tudott egyetlen okot sem felsorolni, hogy miért járnék jól például vele, vagy akárki mással.

Miért kellene rosszul éreznie magát az embernek?

Nagyobb gáznak tartom ha valaki kapcsolatfüggő, mint, hogy egyedül van x éve. Egy volt ismerősöm (lány) jó formán alig volt egyedül életében. A legtöbb egyedül töltött idő 5 hónap volt, amúgy általában 1-2 hónap. Az ilyen saját magát se ismeri igazán.

Kb. 2 éve vagyok egyedül. Tökéletesen boldog vagyok. Azt csinálok amit akarok, nem kell senkinek magyarázkodni. Legalább saját magamra is van időm.

igyekszem nem mutatni, bar kozvetlen kozelemben (csalad) latjak rajtam h rossz a hangulatom neha.

nem jo dolog, szivesebben vasarolnek be nem csak magamnak v szivesen mennek el vhova nem csak egyedul v nem csak a haverokkal és szivesen mutatnam be masoknak h hééé nekem is van baratnom.

3 éve vagyok egyedül nőként.

Nem rossz, de még él az 5 évvel ezelőtti emlék, hogy mennyivel jobb szerelmesnek lenni.

Én is úgy érzem, hogy zavarna egy másik fél, szeretem a megszokott dolgaimat, az egyedüllétet. Azért a szex hiányzik, plusz az érzés, hogy néha én legyek a gyengébbik nem, és ne nekem kelljen mindent egyedül megoldanom.

Szóval elég kettős a dolog, vágynék is szerelemre meg nem is. Mondjuk szerintem úgy könnyebb, ha az embernek lenne lehetősége kapcsolatra, csak akárkivel nem áll le.