35 felett tényleg vége a dalnak?

@20: Sokban egyetértek azzal amit írsz. Hogy a 20 éveseknek sem biztos, hogy könnyebb, legalábbis akkoriban lehet, hogy én is így gondoltam :)

Viszont ami szerintem nagy változás az az iskola vége. Amíg főiskolás voltam, addig akarva vagy akaratlanul is ki kellett mozdulni a komfortzónából, új csoporttársak, új órák, iskolai elfoglaltságok.

A munkával viszont ez megváltozott, ahogy korábban mondtam számomra azok az emberek a legfurábbak, akik tényleg kizárólag a munkahely és a lakhely között ingáznak.

Mivel a barátaim nagy része családos, ezért próbáltam új ismeretségeket kötni (nem feltétlen csak randira gondolok, hanem közös programokra), és folyton mindenkitől azt hallom, hogy "nem érek rá". Miközben egyedül van, mint az ujjam, otthon nem várja senki a 8 óra munka után, nem kell sietnie sehova, senkihez.

Még azt sem gondolom, hogy engem ráznak csak le, mert tényleg rengetegen élnek így 30-35 felett. Ebből meg se haverok, se barátok, se párkapcsolatok nem lesznek