Az itt panaszkodó csúnya vagy átlag alatti férfiak, akik sikertelenek a nők terén, azok lehet valóban soha nem fogják megtalálni a párjukat?

@9

Bár tudom, nem nekem szólt a válaszod, de én vagyok a #8. Pont most írtam össze, hogy hány próbálkozásom volt eddig: 17. Ebből 7 társkeresős ignorálás eredménye, ami szintén visszautasítás és kudarc, de még ha ezeket levesszük, akkor is marad 10. Ebben benne van egy szánalomszex, ami nagyon valószínű, hogy egy egyszeri alkalom volt az életemben (és különben is nagyon rossz élmény volt).

Na most itt két dolog kiemelendő. Egyrészről ennyi kudarc után vajon kinek van még kedve továbbiakat átélni? Másrészről pedig vajon hány kudarcot kellene még elviselni? Illetve ilyenkor nekem egy dolog jut eszembe: miért kell nekem összeszorított farpofával, vért izzadva keresgélnem és esetleg, ha az összes bolygó együtt áll és a Naptól milliméterre pontosan ugyanolyan távolságra helyezkedik el minden csillag, akkor majd talán lesz valakim, míg másnak csak csettintenie kell egyet és máris megoldódik a problémája? Miért van ez a pofátlan, undorító sportszerűtlenség?

17? LOL, volt hogy egy este min. 10x lekoptattak, decemberben három olyan nő volt, akivel majdnem összejöttem és valamin elúszott a dolog. De megráztam magam, felkeltem és mentem tovább. Nem érdekel, hogy igazságtalan az élet (hosszú távon nem az amúgy), vagy hogy másnak könnyebb-e vagy sem, egyrészt külső szemlélődőként ez nem tudhatom biztosra, másrészt nekem a saját utamon lehet, pont ezekkel a nehézségekkel kell szembenéznem, hogy fejlődhessek. És jobban meg is becsülöm a sikert ezek után.

17 kudarccal még egy nagyon amatőr szintet sem érnél el egy sportban vagy zenélésben - ha 17x a kapu mellé lősz fociban vagy félrefogsz egy hangot egy hangszeren, feladod?

8: Én nő vagyok és a te korodban még mindig szűz voltam. Nem volt barátom 25 éves koromig, meg sem csókolt senki. Persze, én szexre találtam volna pasit, de nem úgy neveltek, hogy ez számított volna és nem is szexre vágytam csak, hanem párkapcsolatra. Arra nem kellettem, én voltam a kedves, aranyos lány akinek a barátnői kellettek. 25 évig. Aztán jött a szerelem. Nem érdekelt, hogy alacsony, nem érdekelt a végzettsége, semmi sem érdekelt, de oda volt értem és engem akart.

Ha anno társkeresőn ismerkedtünk volna, simán túllapoztam volna rajta mert nem fotogén, sőt, borzalmasan néz ki képeken, és adatlapon látva lehet, hogy a 165 cm magasság is meglepett volna és a magasabb végzettség hiánya is. De ezek így csak adatok. Élőben meg egy humoros, aranyos, életvidám fiatalember volt (hozzá teszem sikeres a nőknél, bár sokan lekoptatták, hogy kicsike, mit akar, de sosem gyűlölte érte a női nemet)és jó páros voltunk nagyon sokáig. Mindezzel csak azt akarom mondani, hogy bár úgy tűnik, a társkereső kényelmesebb, fájdalommentesebb megoldás, de akinek a személyisége kellemes, annak élőben kell ismerkednie, mert adatlapokon ez nem jön át, ráírni meg azt írsz rá amit akarsz.

Amúgy meg a vékony alkatra annyit, hogy kezdj el bringázni, futni vagy küzdő sportolni. Nem fogsz látványosan változni, de erős leszel, sportos és tele önbizalommal.