Baj, ha úgy érzem, hogy egyetlen nőnek sem lennék elég jó?

ami távol tart az szerintem a panaszkodás élvezete

Elsőnél a pont. Születhetsz akármilyennek, lehet akármid, végső soron a viselkedéseddel és a kiállásoddal vágod el magad az ellenkező nemnél. Elfogadnék bárkit társamnak és úgy érzem, tudnám szeretni, ha ő is rendben lenne magával. De amíg a rinya megy és a szerencsétlenkedés, addig inkább csak lehúz az illető.

Bírom a noket mikor osszak az ilyen fiukat... Az eszukbe sem jut, h az ilyen ferfiak 80% a negativ tapasztalatok miatt ilyen...

Az egész gyerekkorom és iskolás éveim a gúnyolásról és megalázásról szóltak, nekem nem kell mondani. Nem vagyok "ilyen nő", egyszerűen csak tudom, hogy ezen túl lehet lépni és nem játszani az áldozatot. Bőghetnék én is, hogy mennyire lenéztek (pláne a másik nem), de az azt jelentené, hogy most és a jövőben is ugyanaz a tehetetlen szr lennék... Nem oldana meg semmit. Álljatok a sarkatokra már komolyan.

Igen. Elég nagy baj hogy senkinek érzed magad. Ha te ezt gondolod magadról, akkor ezt is sugárzod kifelé.Ki kiváncsi egy önsajnáló lúzerre? Szedd össze magad és lépj túl ezeken a f@$zságokon! Vagy azon szoktál kattogni hogy "úristen de csúnyán nézett rám az a NŐ!"? Mert ha igen akkor pszichiátriai segítségre van szükséged.