Akik olyan emberrel jönnek össze, aki nem az esetük, nem egy ideál, nem "tökéletes", de valamiért megkedvelték/megszerették. A későbbiekben nem válnak elégedetlenné és boldogtalanná? Nem nagyobb ilyenkor a megcsalás veszélye?

"de valamiért megkedvelték/megszerették"......vajon miért ? :O

31/f

Nem is igaz :)<3

31/f

Én ismertem egy ilyen lányt, aki össze jött egy ilyen komával. Az elején nem tetszett Neki, de később megszerette. Hozzá is költözött külföldre, azóta ott él, de már kimutatta a koma a foga fehérjét... engem, mint a lány legjobb barátját, elmart, megfenyegetett. A lányt szinte a tulajdonaként kezeli, Ő írogat a Facebookjáról, Ő irányítja az életét: hol dolgozhat, kivel beszélhet. Én letiltottam Facebookról, de állítólag már hetek óta nem volt fent a lány, gondolom a pasi nem engedi Neki. Ennél nálam még a kutyámnak is nagyobb szabadsága van...

A lány persze tűri, tűri, de majd egyszer megunja.

Szerintem nem. Az első válaszoló példája pont olyan, ahol nem sikerült megszeretnie az illető pasikat. De ha nem csak odáig jut el valaki, hogy esélyt adjon, hanem valóban megszereti a másikat, onnantól kezdve nem jobb vagy rosszabb, mint bármely más párkapcsolat.

Nekem eddig minden kapcsolatom ilyen volt (főleg, hogy az "ideál" pasim, mármint ránézésre, olyan, akivel véletlenül sem illenék össze gyakorlatban :D), de soha senkit nem jutott eszembe megcsalni. A jelenlegi párommal együtt élünk, esküvőt tervezünk. A legnagyobb "hátrány" ami ér, hogyha egy felszínesebb barátnő rákérdez, hogy de mégis mit eszek rajta, akkor max vállat tudok vonogatni, mert nem lehet elmagyarázni olyannak, aki még nem élte át, hogy hogyan lesz a tökéletlenből tökéletes.

Exem ilyen volt. Okos ember lévén jókat lehetett vele beszélgetni, és annak ellenére, hogy kövér volt, helyes arccal rendelkezett. Voltak témák, amelyek iránt mindketten érdeklődtünk, de a dohányzását inkább csak eltűrtem, mint szerettem, és az sem tetszett, hogy a nyár közeledtével egyre többet ment bulizni, és akár 2-3 napra eltűnt. Én inkább családcentrikus típus vagyok, ezért nem értettem, nem is tetszett ez a viselkedés, és igen...Bármennyire is szerettem, végül elégedetlenné és boldogtalanná váltam.

Ettől függetlenül nem azon törtem a fejem, hogy kivel csalhatnám meg, hanem meg akartam vele beszélni a dolgokat. Persze ahányszor felhoztam a témát, és bármilyen diplomatikusan is próbáltam vele megbeszélni, ő megsértődött, és eltűnt. Próbált bűntudatot kelteni bennem, és sikerült is neki. Arról nem is beszélve, hogy végül ő adta ki az utamat, mert neki olyan érett nő kell, aki megérti, hogy ő bulizik, és addig is elfoglalja magát otthon pl. takarítással.

2 év után azért csak megkeresett, hogy még mindig szeret, de ekkor már nem tudott érdekelni. Ráadásul most már az ideálommal vagyok, olyan sráccal, akire már 13 éves korom óta vágyom, és leírhatatlanul jó a kapcsolat, boldogok vagyunk.

Tehát másoknak is azt tudom tanácsolni, hogy pontosan tudják, milyen párt akarnak, mit várnak el tőle, és válasszanak olyat, aki annak megfelel. Nyilván tolerálni is kell egy kapcsolatban, mert senki sem tökéletes, de ha több a rossz, mint a jó, akkor azért el kell gondolkozni.

21/L

Mi több, mint két éve vagyunk így együtt a párommal. Egyikünk sem épp a másik esete :D

Mégis a részéről azt látom, hogy büszke rám mindenki előtt, visz mindenhova, lovagias velem ennyi idő után is és jó a szex, nagyon.

Én pedig pont ma reggel gondolkoztam azon, miután leszólított valaki, hogy egyszerűen elképzelni sem tudom, hogy mást választanék helyette.

Azt hozzá kell tennünk, ha nem is vagyunk egymás esetei, azért sok dolgot kifejezette vonzónak látunk a másikon/másikban.