Hogy győzzem le a félelmemet ha meg akarok szólítani egy random lányt?

Na a koncert alatt erőt gyűjtöttem, és elhívtam egy csoda szép lányt aki mellettem, volt a koncerten :D, és én voltam ott korán ő állt mellém, tehát nem előre kiszúrás alapján ment és mivel nagyon megtetszett csak azért hívtam nem azért mert el akartam hívni valakit miden áron.

Mire a harmadik negyedben volt a koncert már elmúlt az a mellkasban levő bénító, feszültség és félelem, néha néha próbáltam szemezni vele fél szem sarkából ahogy mozogtunk a zenére. Néha néha meg meg fűrészelte a karomat kicsit nagyobb kilengéssel mozgott én kicsit szolidabban. Észrevette, hogy sasolom egy pillanatban elmosolyodott és felém intett, de kiderült, hogy az ismerősének(lány)nak intett aki egy picivel hátrébb áll köztünk, gondolom rám célzott. :)).

A koncert végén, hirtelen arrébb lépett de szerencsére csak elköszönt valakiktől(lányoktól), tökéletesnek látszott...

Utána léptem félig oldalról, gyengéden meg érintettem a karját váll alatt , és meg kérdeztem, hogy lenne e kedve meginni valamit? (Mint mondottam már semmi bénító feszültséget nem éreztem, de attól a pillanattól kezdve, hogy elindult a beszélgetés, úgy éreztem egy Teke golyó ugrál le fel a gyomromtól a torkomig oda vissza :)) )

Sajnos az mondta utazik valahova és csomagolnia kell. Fel ajánlottam, hogy esetleg akkor egy másik alkalommal, ha mond egy teljes nevet akkor megbeszéljük a másik alkalmat facobokon. (Azért ajánlottam inkább a FB-ot mert, az másabb mint a telo, bármikor le tilthat nincs mitől félnie. Persze ezt nem közöltem.:)) )

De sajnos azt mondta, szerinte majd még úgy is találkozunk, :)... de meg köszönte, szép estét kívántunk és annyi.

De mindvégig nagyon kedves volt, talán az egyik legkedvesebb :). Tudom, hogy a kedvesség azért van mert ő ilyen vagy mert próbált nem meg bántani és jó is ez. De ilyenkor még mocskosabbul tud hiányozni, miért nem akadok már egy olyanra aki ugyan ilyen kedves és el is jön.