Mennyire jellemző a férfiakra illetve a nőkre hogy inkább egyedül maradnak mint hogy lejjebb adják az igényeket?

Nőként rám jellemző.Az én igényeim olyan alapok, hogy még ezt sem képesek megugrani.Így megtanultam egyedül is jól érezni magam.

Én Férfiként sem alkuszom meg,épp ezért vagyok egyedül.

Mindkét nemből bőven van aki inkább egyedül mintsem álmai embere. Ő dolguk.

Volt egy időszak mikor nagyon magam alatt voltam és feljártam ide olvasgatni (nem kellett volna). Annyira befordultam az itt olvasottaktól, miszerint én biztosan már csak valami átlag alatti, vén, roncs lehetek vagy el vagyok magamtól szállva és túlzó elképzeléseim vannak, ha egyedül vagyok 25 fölött, hogy úgy döntöttem, biztos igazuk van ideje összejönni bárkivel mert örüljek neki, ha engem egyáltalán leköp valaki. Nem ment. Leadtam az elvárásokat, összejöttem valakivel és marha rosszul éreztem magam, plusz őt is sajnáltam, szóval inkább szakítottam. Összeszedtem magam azóta, tisztába tettem a saját gondolataim és rájöttem, hogy, amit itt írnak arra nem szabad adni. Hogy előbb magaddal kell békében lenned, utána lehetsz mással és, hogy mindenki ismerkedjen olyan emberrel, akivel csak akar. Nincsenek kategóriák, csak nem össze illő emberek és nincsenek fölösleges elvárások. Ezeket az elvárásokat valamiért felállítja az ember, mert tudja, hogy ez teszi boldoggá, mert erre vágyik..stb.. Nincs értelme leadni őket, mert akkor az az ember, akit kapsz nem lesz neked való. Higgyétek el, ha mégis jön valaki, akit neked rendeltek az elvárásaidat észrevétlenül fogod hozzáigazítani. Nem tudom érthető-e, amit írok. Én így gondolom.:)

A férfiakra jellemző, a nőkre nem. Bár én férfiként is csak külsőre vagyok hajlandó lejjebb adni az igényeimből, mert csak olyan nővel érezném jól magam, aki intelligens és normális.

Azoknak akik egy egysejtűt se tudnának felszedni nem igazán van hova leadniuk az igényt.