Hogy mondjak le erről a vágyamról és éljek úgy, mint bármelyik átlagos huszonéves?

Amióta csak az eszemet tudom, komoly kapcsolatra vágytam. A volt párommal is életre terveztem (pontosabban úgy voltam vele, hogy el tudtam volna fogadni azt, ha végleg vele maradok), holott akkor is mindenki azt hajszolta, hogy fogom én majd másképp is gondolni és ki akarom majd élni magam... Azóta sem változott. Volt egy egyéjszakásom, mert tudni akartam, mi ekkora dolog ezen, de inkább csak elvett belőlem, mint hozzám adott... Nagyon szar ezt úgy lejátszani, hogy az ember a párja ölelgetéséhez, simogatásához meg szeretgetéséhez szokott és ahhoz, hogy addig csinálja, amíg te is el nem mész, meg utána is figyel rád. Tudom, hogy hülye voltam, de legalább most tudom, mire mondok egy méghatározottabb nemet, egy rohadt senkinek éreztem magam közben, és ebben nekem nincs semmi pláne. Az életemmel elégedett vagyok más szempontból, és minden más a helyén, van, vannak barátaim, lassan végzek az egyetemen, sportolok, jól érzem magam, de párkeresés szempontjából évek óta csak keresem a helyem és nem találom.:/ Annyira érdektelenek az emberek randin is, a beszélgetéseinkben is benne van az a rutinos ismerkedés, csak a barátaimmal tudok éjszakákat végigbeszélgetni vagy szórakozni, de velük az első perctől így volt. És hiába ismerkedem (sajnos egy ideig csak online tudok), annyira kiüresedett az egész. Vagy megy ez a tárgynak nézés, és szinte mindig oda lyukadunk ki, hogy minden jó velem, de ő nem akar most komolyat és szexelhetnénk, "nem bánnám meg". De én meg nem akarok, én őszinte érdeklődést akarok, ami kicsit rólam is szól, nem a másik ösztöneiről. :( És valahol rosszulesik az, hogy ennyire nem akar senki felém érzelmileg nyitni. Nem a nyakamba borulni, vagy elvenni egyből feleségül, de legalább egy minimális garancia lenne arra, hogy a randik nem valami alkalmi hülyeségre mennek ki, meg komolytalan csapongásra. Nem érzem biztonságban magam a mai férfiak mellett egyszerűen, mert nem is akarnak mellettem maradni, pedig nem hiszem, hogy érzelmileg vagy értelmileg erre alkalmatlan lennék.

Lényeg a lényeg, és nem akartam hisztizni, csak szeretnék ezen változtatni, de nem tudom, hogyan. Én ezt nem tudom könnyen venni, nem kívánom a szexet egy idegennel, és valahol szorongató és nyomasztó, hogy csak ezért érdeklődnek irántam, és nem szeretnének megismerni úgy tényleg, vagy kicsit megerőltetni magukat és komolyan venni. Én is megtenném és eddig is megtettem, amíg észre nem vettem, hogy semmit sem kapok vissza ebből. Hogy tudnám ezt a vágyamat elengedni és élvezni valahogy azt, ami "van"? Nem az egyedüllétre gondolok, azzal elvagyok, hanem hogy ennyire megváltoztak az emberek és ennyire mást akarnak tőlem... Lehet alkalmazkodni egyáltalán ezekhez az igényekhez, ha mindig is másra vágytam és ez most is így van?