Állandóan kimerült, fizikailag gyenge pasiként milyen barátnő illene leginkább hozzám?

Afelől ne aggódj, láttam hasonló vékony hapsit nővel, de egyértelmű, hogy nem érzed jól magad így. Egyél kicsit többet és picit tornázz. Nem kell sokat, heti 1-1.5 óra egyelőre elég, meg sétálgass valamennyit. A 4 fal között egyedül nem találsz barátnőt.

31/f

Neked nem csajra lenne szükséged. Most ha azt mondjuk, hogy megkapod a legszebb csajokat ezzel a fizikummal meg hozzállással, akkor kényelmesen hátradőlsz, és nem teszel semmit? Neked jó így, hogy egyfolytában fáradt vagy nulla libidóval? Magad miatt nem akarnál változtatni? Miért csak akkor jön fel ez problémaként, ha csajozni kell?

Inkább kivársz meg minket kérdezel, hogy lesz-e esetlegesen olyan csaj, akinek majd bejöhetsz? Meg mi ez, hogy "kaliber"? Nem külsőddel vannak bajok, hanem az egész hozzáállásoddal.

Amúgy a kérdésre válaszolva, valószínűleg nálad magasabb és sportosabb lányokat nem érdekelheted, a többi meg sok minden mástól is függ, pl. milyen a stílusod (ruhák, haj stb.), milyen az arcod és hasonlók. Vannak cuki alacsony és törékenyebb lányok is szépszámmal.

Stresszre király dolog az edzés. A falat bontanám idegességemben, ha nem edzenék heti 4-6 alkalommal, pedig nő vagyok és elvileg békés lélek, csak life happens, szakdoga happens, felvételi happens... És a stressz ezekben jobban hátráltat, mint az az 1-másfél óra, amit a napomból rászánok arra, hogy kiengedjem a gőzt és az agyamat pihentessem kicsit.

Kimerültség lehet a mozgáshiánytól is (egyfajta betompultság), attól is, ha éjszakázol sokat, vagy nem jutsz elég fényhez, vitaminhiánytól, különösen vashiánytól. De lehet a fehérjeszegény étrend eredménye is, vagy ételallergia. Esetleg enyhe depressziós tünet is lehet. Mindegyik összecseng a libidó elvesztésével vagy csökkenésével, szóval esélyes, hogy ez lesz. Vagy az, hogy nem osztod el jól a kajádat a nap során, esetleg nem iszol eleget. A vérszegénység kivételével nem sok szart mutat ki a vérvétel ezekből, szóval simán lehetsz papíron egészséges.

Nem a súlyoddal, és nem is a magasságoddal van baj igazán (volt ilyen kaliberű párom, bár akkor még 17 voltam, azóta amúgy sincs magánéletem, a "kaliberemről" nem tudok nyilatkozni, szerintem összeszedett vagyok és megteszek magamért mindent, amit tudok, azt leszámítva, hogy a hülyéktől vakarózni tudnék, és nem sok közösségi életem volt az elmúlt 2 évben), hanem hogy te ezt az életszínvonalat nem érzed gondnak. Nincs azzal bajom, ha valakinek van valami kis betegsége, problémája, de a családomban is ki nem állhatom, hogy az emberek csak akkor tesznek az egészségükért, mikor már a mentő viszi őket, akkor is csak úgy, hogy le kell fogni őket, hogy bennmaradjanak a kórházban, és méltóztassanak szófogadni és azt bevenni, amit kell. Tudod, milyen ki.ott idegesítő, mikor a másik szófogadatlankodik és csakazértsem eszik normálisan, vagy pihen másképp, te meg aggódsz érte, és a hülye makacsságával kiidegel? Na, ilyen kapcsolatot biztosan nem pártolnék, nem működik ez a "jóvanazúgy", valaki vagy vigyáz magára, vagy nem idegesít azzal, hogy szeretem és jobban aggódom az egészségéért, mint ő.