A Férfi társkeresési paradoxon?

Belegondoltatok mar mekkora csavar van ebben a dologban? Ki van ez talalva. Persze nem mindenkire igaz nyilvan aki sikeres macso az ne vegye magara en ezt a nagy atlagra irom, a foldi halandokra akiknek kihivas a tarskereses. En ezt a kornyezetembol, sajat tapasztalatok alapjan gondolom de szerintem lenyegeben igaz. Lehet nem egy nagy felfedezes, en sem gondolom annak, de kivancsi vagyok egyetertetek-e.

Szerintem a legnagyobb paradoxonja az atlag ferfinak a tarskeresesben az, hogy ahhoz, hogy egy not megfogjunk onbizalom kell, de az onbizalom a tarskereses sikeren alapul. Van aki a nevelesi “problemai” (inkabb elony az ilyen) miatt elkepesztoen nagyra van magaval, na neki nincs ilyen gondja, sem azoknak akik folyton pozitiv visszajelzest kaptak, de az atlag embernek nincs meg az a hude nagy kiallasa ilyen helyzetekben. Ugymond mire fol legyen onbizalma? A sok negativ kritikara?

Sokszor feltunt, foleg utolag, hogy eppen az onbizalmam hianya valasztott el attol, hogy legyen valakim a multban. Pedig jol neztem ki mar akkor is ez az adottsag megvan. Sokszor tenyleg csak lepni kell, a no is arra var de ez megsem tortenik meg mivel te el sem tudod kepzelni magadrol, hogy neked ez osszejohet. Igy bezsebelsz egy ujabb sikertelen tapasztalatot, hogy kesobb megnehezebben probald meg!

Olyan ismerosok haverok akik rondak, alacsonyak, szorosek, koverek, kicsi farkuak (eloszeretettel libegtette elottunk azt a kis valamit) pedig megis becsajoztak, mert megvolt az onbizalmuk igaz nekik nem volt mire, de ebbol is latszik mi szamit igazan. En hiaba neztem ki jol szart sem ertem vele 19 evig, mikor nagynehezen osszeszerencsetlenkedtem egy csajt. Vagy inkabb o szedett fel engem. Utolag visszanezve rajottem, hogy sokszor csak lepnem kellett volna egyet, osszeszednem az onbizalmamat es lett volna csajom. De balek voltam. Pedig egyertelmu volt. Viszont ott akkor keptelen voltam elhinni, hogy kellhetek neki hiszen semmi jo tapasztalatom nem volt, igy hat mire fol legyen onbizalmam? Ertitek?