Megbántátok mar nők, h ti kezdemenyeztetdk, es nem hagytátok hogy a ferfi tegye meg az elsö lepest?

Tizenévesen elég sokszor kezdeményeztem. Szerintem túl nyomulós voltam, én ezt bántam meg csak, magát a kezdeményezést nem. Azóta "finomítottam a technikán", ez jónak bizonyult, ugyanis volt aki vette az adást és közel kerültünk egymáshoz. Azóta is egymást boldogítjuk :)

Nem kezdeményeztem sokat, évente 1-2 embernél csak, akik tetszettek és viszonylag sokat láttam őket és legalább köszönés szintjén ismertük egymást. Teljesen idegeneknél, akiket pl buszon meglátok, biztos nem kezdeményeznék, ha egyszer újra szingli lennék (nyilván nem ez a cél, de benne van a pakliban)

22N

#3 vagyok, privátot írónak válasz: legtöbbször nem jött be, visszautasítottak vagy válaszra sem méltattak gimiben. (nem "alfa" pasik voltak, hanem teljesen átlagosak, nem tűnnek ki a tömegből.)

De a legutóbbi bejött. Kerestem a srác társaságát, közös programokat szerveztem, sokat beszélgettem vele. Láttam, hogy ő is szívesen van velem, így egyre többet beszélgettünk, jobban megismertük egymást, és mindketten egyre többet érintettük meg "véletlen" a másikat, egyre hosszabbak lettek az ölelkezéseink, egyre többet csipkelődtünk egymással, míg végül megcsókolt. :D ez a mi love storynk kezdete

Is-is.

A srác egyfolytában küldte a jeleket hogy tetszem neki (nem ismertük amúgy egymást szóval ez nehezítette) ,teljesen úgy viselkedett csak nem kezdeményezett egy jó darabig.

Gondoltam félénk mert amúgy is egy csendesebb típus. Kezdeményeztem én és pofára estem. És a "vicces" az egészben hogy még ezután is úgy viselkedett ,láttam hogy elkapja a tekintetét ha ránézek stb. stb.

Azért bántam meg mert részben azt érzem hogy a zavaromban kialakuló hülye viselkedésem (kamaszos vihogás ,x..) miatt is volt részben a visszautasítás és ez nagyon nem tett jót az önbizalmamnak. Úgy éreztem megaláztam magam.

Másrészt viszont tapasztalatszerzés ,okulás. Hogy máskor mit ne csináljak.