Férfiak és nők, nektek mennyire kizáró ok ismerkedésnél, ha valaki már nagyon régóta egyedül van?

Rigolyái mindenkinek vannak ez független attól, hogy egyedül van-e valaki huzamosabb ideig vagy sem. Inkább azt mondanám, hogy minél tovább van egyedül valaki (feltételezem, hogy nem roppant bele/jól van) annál stabilabb "tárgyalási alappal" rendelkezik, kevésbé befolyásolható érzelmi játszmákkal. Aki ezekkel operálva tud csak érvényesülni, annak nyilván kizáró ok, de aki képes és hajlandó kommunikálni is, az lényegi különbséget nem biztos, hogy érezni fog.

31/f

Egyáltalán nem szégyellni való dolog, én is felvállom, aki emiatt nem ismerkedik velem, azt nem is bánom. Mivel egyedülálló vagyok évek óta, így nem zavarna, ha a választottam is birtokában lenne ennek a tapasztalatnak. Legalább nem sietnénk, mert idő kell ahhoz, hogy újra közösséget vállaljak valakivel. Igen, vannak megszokások, kialakult életvitel, ami egy picit átrendeződik, ha társra találunk.

N

Nálam inkább pozitívum, ha pár (sok) év eltelik a kapcsolatai között. Volt ideje túltenni magát az exén, ha nem sikerült, akkor nem jöhet olyan kifogásokkal, hogy még friss a dolog, de velem majd így-úgy-amúgy. Ha valakinek 8 év után áll az exe képe az íróasztalán, az egy teljesen tiszta helyzet. De ennyi idő után általában már nem áll.

Másrészt arra is utal, hogy nem kapcsolatfüggő. Valószínů, hogy nem azért kellek neki, mert mindig kell egy lyuk a házba, hanem mert én magam érdeklem.

Igen, úgy gondolom, hogy a kialakult világát megtartaná, de ez is pozitív. Én is megtartanám az enyémet. Szeretni nem azt jelenti, hogy elmosni az énhatáraidat, felszámolni az addigi életedet és beleolvadni egy másik emberbe. Szeretni csak az tud, aki a saját jogán mint külön ember létezik.