Mit ronthatok el, vagy szimplán nem vagyok az esetük?

Keveset vagyok emberekkel, emberek között. Nem igazán mozdulok ki, kinőttem már és nincs kivel. barátok nuku.

30F vagyok.

Amikor utazgatok leszólítgatok lányokat, ilyenkor kicsit mivel ugye mégis csak én kezdeményezek, szeretne az ember "picit nyitott", humoros lenni stb stb mosolyogni..nem olyan lesz az első alkalom mintha 1000 éve ismernénk egymást és úgy komonikálna..de annyira hervasztó hogy eddig egyetlen egy lánnyal sem sikerült semmit összehozni. Sokszor azt érzem, nem lesz nekem már senki. "Kinek kellenék". és hasonló fals gondolatok ...

Tényleg próbálok nyitott lenni, kezdeményezni ismerkedésst, de semmi. Ez elég nagy változás, mivel fiatalabb éveimben abszolút nem voltam ilyen "hétköznapokban" kezdeményező típus.

Minap is megismerkedtem így egy lánnyal, nem igazán tudom eldönteni hogy tetszettem e neki, minden esetre megkerestem közösségi hálón bejelöltem, ő visszajelölt. Írtam neki, de arra már nem válaszolt. Nem akarom erőltetni, ha nem írt nyilván nem érdeklem felesleges..

Tudom valakinek ez olyan könnyen megy, az ismerkedés, a barátnő ..olyan természetes mint levegőt venni. De nekem sajnos nem az. Én alapjaiban az introvertáltak közzé sorolnám magam.

Aki hajlamos rágörcsölni erre az egészre, már 31 is vagyok. (igen tudom ez meglátszhat az emberen).

Azért írok róla, mert bánt most per pil.