Normális külsejű/alkatú emberek! Ti egyébként bele tudtok gondolni, hogy kevésbé előnyös társaitoknak mennyire nehéz a társkeresés vagy szimplán nem érdekel benneteket?

És te bele szoktál gondolni pl. azok helyzetébe, akiknek leég a házuk, és új életet kell kezdeniük? Azok helyzetébe, akik végső stádiumú rákosak? Akik elvesztik a látásukat, vagy végtagjukat, stb...

Én úgy gondolom, ezekhez képest huszadrangú probléma, hogy 10 centivel kisebbnek születtél, mint ami szerinted ideális lenne.

(Én gyengénlátó vagyok egyébként, az egyik szememmel szinte nem látok, a másikhoz is -7-es lencse kell. Szerinted a jól látók belegondolnak abba, milyen szerencsések, hogy nem kell semmi ahhoz, hogy lássanak? De nem is várom el, örülök, hogy így is teljes életet élek, és tudom, hogy lehetne ez sokkal rosszabb is.)

Attól még, hogy valaki alacsony, vékony még 100%-ig normális, átlagos. Nem lehet mindenki Brad Pitt.

Én magas vagyok, ronda sem vagyok, mégis nagy önbizalomhiánnyal rendelkezem. A külsőnek nem mindig van köze a jellemhez.

Ahhh a késő délutáni önsajnáltatás illata.

Nem vagyok egy megtestesült álom külsőre, sokáig önbizalomhiányos voltam és akkor gondoltam ilyesmikre. És tudod mi lett? Megváltozott az életfelfogásom, máshogy álltam saját magamhoz, lett önbizalmam és kisugárzásom, elkezdtem sportolni, csináltattam egy előnyös frizurát, pár normális ruha és voálá...nem volt többet gondom az ismerkedéssel, pedig külsőre nem sokat változtam.

Amúgy belegondolok, hogy én is ilyen voltam és hogy mennyire örülök neki hogy elhagytam ezt az énem. Az a baj, hogy saját magadat egy lúzernek tartod...igen magas jóképű fárfiak mindig lesznek, akiknek ezt dobta a gép...de attól hogy te ezzel vagy elfoglalva neked rohadtul nem lesz jobb.

23/f

Leszarok másokat. Ezer meg egy dolgon szoktam gondolkodni, soha nem a járókelőkről.

Hozzáteszem, ha kövér koromban valaki azon filózott volna, milyen szar nekem, kewrva rosszul esett volna.

Akárhogy néz ki egy idegen, le-sza-rom. A saját családom és barátaim érdekelnek.

Szimplán nem érdekel.

Én is teszek azért, hogy ne hízzak el. A sovány az meg vonzó nőben, férfiban már kevésbé. De hát férfiként sok mindenen el lehet bukni, pl. ha nem örökölsz sokat, kicsi a farkad, nem vagy szociális beállítottságú, stb.

Szerintem a világ legrosszabb dolga sajnálni valakit. A sajnálkozásnál nincs haszontalanabb és degradálóbb dolog.

140 kilós lány voltam. Elkezdtem kibújni a csigaházamból. Megszeretni magam, nem sajnáltatni. Egyenlőként tekinteni magamra a többi emberrel. Nem érdekel ha valaki alacsony, vékony, túlsúlyos, vagy égimeszelő. Ha csúnya az arca, ha túl szép... Én mindenkire egyenlőként tekintek. De a saját nyomorunkkal nekünk kell megüzenünk. Igen lesznek előítéletes emberek, de engem ők nem érdekelnek. Csak azok aki engem értékelni tudnak.

Miután kisöpörtem a szemetet a lelkemből, a céljaim elértem. A külsőm, stílusom is sokat változott. Nem rejtegettem magam többet, még 90 kilósan sem. Felszabadultam egy átok alól, amit részben a negatív emberek, javarészt én raktam saját magamra. A többi embert nem tudom megváltoztatni, de saját magam igen. És addig amíg, az előítéletek bekorlátoltak addig soha semmi nem sikerült. Pl. nem mertem elmenni konditerembe, mert féltem, hogy kinéznek onnan, vagy kiröhögnek, hogy mit keresek ott.

Nem sajnálok senkit. Nem azzal segít legtöbbet az ember az életben hátrányosabb megítélésű embereken. De ha elve valamiért ki vagy rekesztve, akkor ne tégy még nagyobb kárt azzal magadnak, még saját magad is előítéletes leszel!

Lol.. nem gondolok bele mások társkeresési problémáiba, ahogy arra sem, percenként hány ember rug bele az asztal lábába és lesz piros a nagylábujja.

Többet gondolok afrikai éhező árvákra, mint erre.

Gondolom te sem gondolsz sokat szerencsétlen testileg vagy szellemileg sérült társaidra, akiknek még nehezebb, mint neked.

A vékonyakat/kövéreket pedig akkor sem sajnálom, ha épp rájuk gondolok. Ez változtatható. Ha nem elégedett magával és nyavajog, akkor inkább megvetem, mint szánnám.

Egy icurkapicurka együttérzés évente egyszer felszínre szokott törni, ha 160 alatti férfit látok.

Bele tudok gondolni. De őszintén, neked ettől jobb lesz egy kicsit is?

A genetikádon nem tudsz változtatni, de egy előnyös hajviselettel, jó öltözködéssel, stílussal, sporttal igencsak felturbózhatod magad. Legyél igényes magadra, mindjárt megszépül minden! Ez tapasztalat: velem is megesik néha, hogy elhagyom magam, olyankor nem is érzem magam szépnek. De frissen mosott hajjal, a kedvenc ruháimban, szép sminkben már mindjárt más a helyzet :-)

29/N

Tudom, hogy nem szimpatikus hozzáállás, de őszintén szólva nem nagyon foglalkozom más emberek életével. Élem az enyémet jól érzem magam benne, és ennyi. A társkeresés nehézségeit mondjuk látom a velem egyidős (idén tölti a 30-at) szingli barátnőmön keresztül, tőle sok történetet hallok. És egyébként sajnálom, hogy sikertelen, meghallgatom, nem szarom le, a véleményemet is elmondom, ha kérdezi, hogy szerintem hol a hiba. De most ennél többet mit tegyek? Nem tudok helyette változtatni a hozzáállásán, és ez igaz más sikertelen emberekre is.

N30