A csinos nők tényleg ilyen könnyen tudnak jutni jó sorshoz?

hogy, hogy nem, engem nem zavar ha jól jártak egymással..

egyszerűen nem hagyom, hogy érdekeljen..

Akkor addig a pasi otthon ül? Menne Miami-ba, de vár, míg a nő megkeresi rá a pénzt?

Én simán fizetném a barátomnak. Vagy mehet elmajszolni egy májkrémes kenyeret a Városligetbe, míg én Velencében szórakozom?

Valamikor egyik könyvesboltban találomra kinyitottam egy könyvet, ahol ez a mondat tárult elém:

Legkisebb erőfeszítés törvénye.

Ez az Univerzum egyik törvéneként volt említve. Vagyis ha például az a célunk hogy Győrből Bp-re menjünk, akkor nem nyugat felé a Földet megkerülve célszerű oda eljutni. Mert hosszabb idő és kidobott pénz és erőfeszítés lenne. Sőt még az sem biztos hogy célba érnénk mert olyan hosszú úton több minden közbejöhet.

Hát a szép nők is ezért nem kezdik el felépíteni a karriert gyári szalagmunkával. Hátha megöregedve is ott tartanának ahol elindultak. De ha láthatáron van egy amerikai milliárdos, akkor miért ne próbálnának meg vele összejönni? Hisz a legrosszabb esetben csak az történne hogy nem sikerül és kereshetnek tovább. Meg azért a születendő gyereknek sem mindegy honnét indul az élete.

Aki hajlamos szarként lekvárnak érezni magát, mert felkerül a polcra, igen, tehát olyan dologgal felvágni, ami nem az ő érdeme.

Valószínűleg kislányként mást se kapott, csak a bókokat, hogy jaj, milyen gyönyörű és emiatt a lehető legkevesebb erőfeszítéssel akar érvényesülni. Általában az ilyen nőkre igaz.

Amíg szegény voltam, soha nem irigykedtem; ha valakinek jó élete, jó kocsija, stb. volt, akkor elismerően bólintottam, és gondoltam, ha keményen dolgozom, nekem is lesz. És lett is.

Gond nélkül kifizetném a nyaralást, ha találnék egy szimpatikus nőt, sokkal jobb ketten utazni, mint egyedül. De sajnos elég magasan van az a bizonyos léc.