Egyedülálló, bpi, átlagos kinézetű, átlagos egszisztenciával rendelkező fiú vagyok és olyan emberek tanácsát kérném, akik tudnak nekem olyan dolgot írni, ami előrébb vinne az utamon, legyen az pozitív vagy akár negatív is?

Kinézet: Egy 29 éves fiú vagyok.180 cm magas,100 kg, sportos testalkat de nem szálkás, széles váll, van rajtam 5-6 kiló fölösleg. Arcra szerintem egy tízes skálán 6-7-es vagyok, szóval nem az a tipikus szép fiú, olyan kicsit oroszos kinézetű. Munka: Budapesten lakom egyedül, kulturált lakásban, jó környéken, budapesti viszonylatban is jól keresek, hasznos irodai munkát végzek. Autóm az nincs, mivel nem igazán használnám, csak ott állna, és fölösleges költségeket generálna. Jellem: Őszinte, megbízható, komprommisszumképes, segítőkész, néha engedékeny és többnyire konfliktuskerülő vok. Írásban jobban kifejezem magam, mint élőszóban, valahogy a kommunikáció és az érzelmek kifejezése nem az erősségem. (Nem lennék jó porszívó ügynök, sem pedig valami szektavezér. ) Negatív tapasztalataim: Mivel nem vagyok egy helyes fiú, az életemben legtöbbször fenntartásokkal kezeltek, néha ellenségesen, mint amikor a tv-ben a csúnyább férfiak mindig a gonoszak, mert őket könnyebb utálni, mint a vonzóakat. Próbáltam számomra vonzó, szép és kedves lányokkal kezdeni, de legtöbbször semmi nem lett belőle, miközben egy helyes fiú csak megjelent, szólt két szót vagy nem, és már fel is szedte a csajt, vagy a csaj szedte fel őt. Nekem meg jó esetben maradt a morzsa, mellyel párszor beértem, ami nem volt helyes sem magammal, sem a másik féllel szemben. Szerintem sok nő számára a magabiztosság a fontos. A férfi számára a jó kinézete és a pénze (ami a hatalom forrása) adja a magabiztosságát, azt az erőt amit a csajok karizmának, vagy bárminek is neveznek. A kinézetemen jobban nem változtathatok, a meggazdagodás legális módját nem találom, illegálist meg erkölcsi okokból nem keresek. Konkluzió: Adott egy fiú, akit „férfi” számba nem vesznek, mert se helyes, se nincs pénze, ezáltal önbizalma, magabiztossága sem. Így mi marad nekem? Morzsákkal nem akarom beérni, sem olyan lánnyal, aki nekem sem külsőleg sem belsőleg nem jön be. Örök magány? Reménytelen vágyakozás egy kedves, csinos nőre, aki viszont szeret, közös gyerekek, boldogságban, szereteben, bizalomban élni? Ez maga a földi pokol. Szerintetek mi lenne a kiút, a megoldás? Ti hogyan folytatnátok ilyen alapokkal?