Szerintetek van még esélyem? És ha igen, hogy éljek vele? Mi lehetett a gond? Hogy éljem túl?

Huszonéves nő vagyok, és van egy dettó huszonéves férfi, akibe beleszerettem. Hogy tudnék vele összejönni? Hogy tudnám elérni, hogy engem akarjon?

Mindig igyekszem beszélgetni vele, ha van rá alkalmam, de ez nem túl sűrű, mert nem találkotunk gyakran. Facebookon a beszélgetés meg mégsem ugyanaz, nem is nagyon szokott válaszolni, csak napokkal később. De megtudtam, hogy ez nem ellenem szól, a legjobb barátainak is csak megkésve felel, inkább telefonál velük. De azt meg velem nem szokott, száma sincs meg, neki sem az enyém.

Persze mindig igyekszem jól kinézni mellette, intelligensen, de szórakoztatóan megnyilvánulni, igyekszem növelni köztünk a kommunikációt. Arra is gondoltam már, egyszerűen csak megmondom neki, hogy nagyon tetszik, és mondja meg, lehet-e köztünk valami. De félek a választól, az elutasítástól, a beégéstől.

Sajnos nagyon tetszik nekem, de minden tekintetben. A feje, a stílusa, a humora, az esze, minden. Ha csak meglátok róla egy képet, vagy eszembe jut valami róla, már vigyorgok, meg jó kedvem van. :) Hogy érzékeltessem, mennyire oda vagyok érte, elmesélem, hogy egyszer történt, hogy be kellett valahova szaladnia, és néhány tárgyát a kezembe nyomta, vigyázzak rá addig. Nálam volt a kulcsa, tárcája, bicskája, stb. Ezek szimpla tárgyak, mégis amiatt, hogy az övék, örültem, hogy a kezembe vehettem őket. Olyan dolgokat, amik mindig vele vannak. Szinte ereklyeként tekintettem rájuk, úgy megtartottam volna valamelyiket, hogy hazavigyem, és rá emlékeztessen. De vissza kellett adnom persze. Szóval mondhatni, már-már rajongással szeretem.

Eddig nem sok volt köztünk, de pl. egyszer úgy alakult, hogy hazavitt kocsival. Ott ültem az anyóson, ő vezetett, éjjel, beszélgettünk, ráadásul nagyon szép helyen, a Duna parton mentünk, a fények csodásak voltak. Közel egy órás út volt, és könnyen tudtunk beszélgetni, nevetni. Már szinte arra számítottam, megcsókol, mielőtt kiszállok. Annyira adta volna magáty romantikus szitu volt, egymásra hangolódtunk. De végül nem volt csók, viszont az tény és nem csak beképzelem, hogy láttam rajta, szomorú hogy megérkeztünk és kiszállok. Egyértelműen élvezte a társaságom, és nem örült, hogy otthagyom. De nem marasztalt, nem hívott el másik napi randira sem, nem csókolt meg..

Meg most nyáron nyaraltunk, nem kettesben, de mindketten ott voltunk. És úgy alakult, hogy meg akartam tanulni fejest ugrani, és ő tanított. Bár nem tanultam meg végül, az igazi íves fejest, de azért valameddig jutottam, és addigra már másfél órája tanította. :) Szóval nagyon rendes srác.

És akkor most a fekete leves. Kicsit volt bennem alkohol, és az egyik legjobb barátjának meg mertem mondani, tetszik, és hogy nem értem miért nem lép, meg elmondtam neki, amikor hazavitt kocsival, meg a fejesugrást, és hogy nekem ő régóta és nagyon tetszik. És ez a legjobb barátja nem is tudott az érzéseimről, azt mondta, szerinte ő sem tud róla. Megígérte, nem fedi fel előttey hogy miket mondtam neki. Na, de a lényeg. Azt mondta, nem akar elkeseríteni, meg lehet hülyeséget mond, mivel nem tud ő se semmi biztosat, de elképzelhető, hogy most alakul neki valami. Kérdeztem, kivel? Azt mondta, nem tudja, de hogy sose szokott a csajozásairól beszélni, amíg nem fordul komolyra. És hogy voltak mostanában arra utaló jelek, hogy ismerkedik. De hogy ezt ne vegyem készpénznek, mert ha randizik is, az nem jelenti, hogy jól sikerült randi, amit több követ, és amiből kapcsolat lesz. És hogy mégegyszer mondja, mindez nem biztos, csak volt az elmúlt hetekben arra utaló jel, hogy megint ismerkedik. Azt is mondta, hogy előtte viszont, amikor még biztosan nem volt képben senki, akkor miért nem lépett felém, mert szerinte neki én tetszettem. Mert mondta régebben, jó nőnek tart.

Hát, ez, hogy ezt mondta rólam, feldobott, de amit a barátja előtte mobdott, hogy most lehet épp alakul neki valami... Lehet elveszítettem az esélyem? Lehet végig kell néznem, ahogy barátnője lesz? Egyiket sem akarom. Nagyon tetszik nekem, szetelmes vagyok belé. Nem bírnám ki, ha mással kellene látnom. Már most ha erre gondolok, fuldokló sírás tör rám. Számomra ő a férfi, az ideális férfi, a zsánerem. Számomra ő a Mr. Tökély, a Nagy Ő.