Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Szerintetek tényleg segíteni akar, vagy titkon inkább kárörvendő?
A munkahelyemen rövid időn belül másodszor került szóba, hogy 33 éves létemre szingli vagyok, és a szüleimmel élek. Az egyik kolléganőm azt mondta, már nem vagyok fiatal, egy-két év, és elérem azt a korhatárt, amikor már nem fogom érdekelni a férfiakat. Sőt, szerinte a velem egykorúakat már most sem érdeklem, mert ők a huszonéveseket keresik. Kiakadt azon, hogy képes vagyok hónapokig randizni valakivel, és szerinte nem az igazit kellene keresnem, csak randizgatni fűvel-fával, aztán majd csak lesz valahogy.
Nem is az a bajom, amit mond, hanem inkább ahogyan. Nem bátorító, inkább földbe döngöl, mert miután beszéltem vele, úgy éreztem, már rendelhetem is a koporsómat, annyira öreg vagyok. Tudom más megnyilvánulásaiból, hogy selejtesnek gondol, és valószínűleg azt sem érti, miért nem dobtak még ki otthonról a szüleim. (Ő folyton hangoztatja, hogy az ő gyereke max. a diplomaszerzésig maradhat otthon, utána húzhat, ahova akar.)
Egy másik kolléganőm azt mondja, ez a nő segíteni akar, csak kicsit nyers a stílusa.
Az én kérdésem: szerintetek az ilyen ember akarhat VALÓBAN segíteni, vagy inkább segítésnek álcázva rúg belém? Egyáltalán: ha valaki nem kedvesen áll más problémájához, és nem megértőn, hanem kvázi cseszeget, azt vezetheti jóindulat, vagy titkon örül a nyomorodnak?
válasza:5-ösnek szerintem teljesen igaza van, csak én a gyerekvállalásra szoktam mindig ezt mondani, hogy amilyen erőszakosan tolják, nem lehet annyira jó.
Nem akar segíteni. Élvezi, hogy szerencsétlen vagy. Gondolj bele, ha te is összejössz egy átlagjóskával, mint ahogy ő tette, akkor bevenne a kis barátai közé, mert nem lennél "több" nála. Így meg neked még ott a lehetőség, hogy olyan férfit találsz, akivel a legjobban összeilletek. Akkor is utálni fog, mert többet hoztál ki az életedből, mint ő.
válasza:Bárcsak igazatok lenne... Mert egyébként ha a cél csak annyi lenne, hogy az ember fel tudjon mutatni valakit, az nekem is ment volna, már eddig is. De én nem akárkit keresek (és most nehogy azt higgyétek, hogy hatalmas elvárásaim vannak pl. a külsőre vonatkozóan), hanem azt az embert, aki tényleg a társam lehet. Tehát, hogy lelkileg passzoljunk, és számíthassunk egymásra minden körülmények között.
Csak az a kár, hogy olyanokkal vagyok körülvéve (tisztelet az egy-két kivételnek), aki mindenáron gyereket akart, és ez a cél vezérelte a párkeresés során is. Néhányuknál azt érzem, nem is társat kerestek, csak valakit, aki megfelelő apja lehet a gyereküknek + elég jól keres, hogy eltartsa őket.
Na de mindegy. Köszönöm a válaszokat és a biztatást is!!
válasza:De ha megkérdezik, hol lakom, mégse tagadhatom le. Már csak azért sem, mert hamar lebuknék, ez egy kis város, és a munkahelyem is kicsi, eléggé sokat tudunk egymásról.
De a kérdésem nem arra irányult, jól tettem-e vagy sem, hogy elmondtam magamról ezt-azt (amúgy meg miért is ne, sem a szinglilétben, sem az otthonlakásban nem találok semmi szégyellnivalót).
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!