Nők/lányok! Ti a kalandos de egzisztencia nélküli, vagy az egzisztencia nélküli de világlátott pasit választanátok?

#1. Ő már megállapodna, tehát nem vinne sehová :D

32/f

Igazából valahol a kettő között van számomra az ideális. Én is szeretek utazni, menni, de mellette összehoztam egy saját lakást is 10 év alatt, szóval mindig úgy terveztem, hogy jusson hosszú távú célokra is, és az élményekre is, amikre vágyom.

Ismertem én is nagy kalandort, akinek nincsenek tartalékai, nem tudom tudnék-e vele hosszú távra tervezni, ha eddig nem tudta megfogni és beosztani a pénzt. És ismertem olyat is, aki kuporgatott, gyűjtögetett, összehozott mindent, ami stabilnak számít, de élményekre sose költött és nem is lehet kirángatni sehova, ugyanúgy egyedül mennék mindenhova, mint eddig. Ez sem jó. Legalábbis nekem.

A leírást nem olvastam el, csak jöttem szólni, hogy a fő kérdésben egyiknek sincs egzisztenciája, viszont kalandos vagy világlátott a férfi (ezek a tulajdonságok akár kéz-a-kézben is járhatnak). Szóval csak a fő kérdésednek annyi az értelme, hogy az árnyalatnyi különbség alapján melyik a szimpatikusabb.

Máskor figyelj erre! Most meg jót lehet mosolyogni rajta. :)

Az, aki 36 éves koráig csak élt a nagyvilágba, vagyis csak önmagáért élt, semmiért nem vállalt felelősséget, az hogy válhatna jó férjé és apává? Míg én dolgozok, nevelem a gyereket, viszem a háztartást, addig ő sztorizgat? Aztán pár év után úgy dönt, hogy ő unja a hétköznapi életet, és lelép újra kalandozgatni? Hát kösz, nem.

Én nőként a 20-as éveim nagy részét külföldön töltöttem, több országban éltem, így rengeteg élményem, tapasztalatom van, de minden országba tanulni vagy dolgozni mentem ki, konkrét céljaim voltak, így nyelvtudással, megtakarított pénzzel tértem vissza.