Megvan benned az a képesség, hogy nem veszed magadra a visszautasítást?

Nem igazán szoktam kezdeményezni, ezáltal nem ér visszautasítás sem, viszont ha elő-előfordul szökőévente nagy ritkán, hogy beszélgetést kezdeményezek és a delikvens visszahőköl, akkor természetesen lekopok első szóra, s nem veszem a szívemre, hogy nem vagyok első pillantásra rokonszenves (mondjuk ezen nem csodálkozom, az arcformámon például a legkevésbé sem tudok változtatni), de mint írtam, nem jellemző, hogy kezdeményeznék.

A képességem alapból adott, ugyanis semmibe nem élem bele magam, ami a nőkkel kapcsolatos.

Igen, megvan bennem. Ma már úgy gondolom, hogy nem nagy cucc. Pár hete is elhívtam valakit teázni. Visszauutasított amire mondtam, hogy rendben majd mással elmegyek. És el is mentem, akivel összejöttünk.

Na de régebben nagyon rosszul érintett ez. Kb már azon ki voltam akadva amikor egy étteremben észrevettem, hogy nem vagyok szimpi egy pincérnőnek.

Ennek 2 oka van:

Önbecsülésem 0 volt. Elvártam, hogy mindenki szeressen.

Másik pedig, hogy kb évente 1 nőnél próbálkoztam be. És az mindig megrázott. Vagyis túl keveset próbálkoztam. Pont hogy sokat kell próbálkozni: több az esély a sikerre és jobban hozzászoksz a visszautasítádhoz. Vagy inkább úgy mondom, hogy megtanulod kezelni.