Ma már nem igazán léteznek őszinte szereteten alapuló párkapcsolatok?

De, léteznek.

Szüleidnek akkor ezek szerint sz..r a kapcsolata egymással?

A kép szövege pedig leragadt a 20. században, régmúlt.

Ne legyünk már ennyire álszentek, az élethez igen is fontos a pénz, hogy valamiből egyél, ruházkodj és fontos az is, hogy a külsőre a másik tetszen nekünk.

Természetesen nem minden a pénz és a csillivilliség.

A világ változik,nem kéne leragadni a múltban.

Egyáltalán nem értek vele egyet. Nem ismerek olyan idős házaspárt, akik szerelemből maradtak volna együtt. A nagyszüleim is csak azért mert ha elváltak volna ki lettek volna nézve a megyéből is. Régen sokkal több volt az érdekházasság, meg a "legalább van mellettem valaki" címszó alatt kötött házasság. Nem is ismerték egymást mikor összeházasodtak. Az volt az elvárás, hogy ha tetszik egy nő minél hamarabb el kell venni feleségül. Fél év alatt meg nehéz rájönni hogy amúgy nem tudják egymást elviselni. De akkorra már ugye jött a gyerek, elválni meg nem lehetett. Dehogy voltak őszinte szereteten alapuló házasságok. Azért éltek le egy életet egymás mellett mert nem volt más lehetőségük. Egyébként meg csalták egymást orrba szájba csak ezzel nyilván nem büszkélkednek el az unokának.

A mai világban már van választási lehetőség. Ha nem működik egy kapcsolat ki lehet belőle szálni. És az, hogy ennek ellenére is hosszú éveket leélnek együtt párok nekem csak azt bizonyítja, hogy sokkal őszintébbek, szeretettel telibbek a mai kapcsolatok. Régen a szerelmet hírből sem ismerték. Ragaszkodtak egymáshoz, mert csak leéltek együtt x évet, de ennyi.

"De hát nem régebben volt az ha akartak volna se lehetett rangon alul házasodni?Nem az volt a kérdés mekkora földje és hány tehene,lova stb van?A jo party kifejezést is ismerte nagymamám már fiatal korábol ,nem volt náluk se mindegy hogy kit mutatott be szüleinek, a kubikost vagy a gyárigazgatót.Úgyhogy hadjuk már ezt."

Ezzel a kommentel igencsak egyet tudok érteni.

A nagyszüleim túl vannak 50 évnyi házasságon. Nagymamám mindig is őszintén bevallotta, hogy ő CSAK AZÉRT ment hozzá nagyapámhoz (aki 10 évvel volt idősebb, mama volt 18, papa 28) hogy megszabaduljon a zsarnokoskodó anyjától, aki kisgyerekkorában férjhez akarta már adni erőszakkal... Papámnak szólt is erről, hogy nem szereti, erre ő annyit mondott: A szerelem majd jön magától. Mellesleg nagyapám is azért akart házasodni, mert már piszkálták a faluban és pletykáltak arról, hogy 28 évesen miért nem házas (abban az időben ez nyilván furcsa volt).

Sok mindent megéltek ketten együtt, de most így elnézve őket igenis látszik rajtuk (és ezt a lányuk, az édesanyám is érzékeli) hogy valóban nem szerelemből házasodtak. Ezzel ellentétben a nagymamám barátnője szerelemből ment férjhez, és a mai napig nagyon-nagyon szeretik egymást a férjével. Kézenfogva sétálgatnak a városban, úgy kuncognak mint valami szerelmes kistinik, pedig már túl vannak ők is jó 50 év házasságon...

Úgyhogy ez abszolút nem időtől függ. Mindig is voltak és lesznek is igaz szereteten alapuló házasságok, és olyanok is, amik valamelyik vagy akár mindkét fél egyéni érdekéből jön létre.

Mi így élünk, bár még nem éltük le az életünket, és a környezetemben gyakoriak az ilyen párok.

Nem értem az ilyen idézet megosztások mögötti szándékot. Nem a felszínes emberekre kell figyelni.

Házasságellenes vagyok, a szűkebb és tágabb családunkban is mindenkitől csak elvett ez a kényszeres együttélési forma.

Tragédia tagédia hátán, ráadásul még engem utálnak a maradék családtagok amiért hangot is adok a véleményemnek.

Amikor belebotlok efféle giccsrettenetekbe, mint amilyet linkeltél, kérdező, az csak egy újabb megerősítés arra nézve, hogy továbbra se regisztráljak föl a faceszarra.

A többi hozzászóló meg leírta a lényeget. Hozzá kell tegyem, hogy egyik nagyszülőm sem kívánkozott vissza a "régi szép időkbe", amelyben felnőttek, amelyikben mindennapos volt a nélkülözés, és tele volt kényszerpályákkal.