Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Lányok, nők, miért vagytok totálisan képtelenek átérezni a férfiak társkeresési problémáit?
Nem tudjátok, milyen borzasztó nehéz egy nőt csak úgy leszólítani az utcán, beszédbe elegyedni vele, elkérni a számát, vagy úgy egyáltalán egy nekünk tetszőnél kezdeményezni, frappánsnak, humorosnak lenni - vagy éppen túltenni magunkat azon, ha valaki olyan kosaraz ki, akiért odáig vagyunk és régóta rajongunk. A férfi nagy nehezen összeszedi magát és randira hívja, mire a válasz az, hogy "ne haragudj, nem, de lehetünk barátok"... Az ember ilyenkor ott lőné főbe magát, és nektek erről halványlila gőzötök nincs, mert csak válogattok a lovagok közül a kis "kastélyotokban"...
Valahogy azt érzem, semmiféle empátiát nem tudnak a nők tanúsítani eme férfigondokkal kapcsolatban. Mindig csak ilyen válaszok jönnek:
"Legyél határozott, kapd össze magad, legyél már férfi, a jóisten áldjon meg!"
"Jól nézünk ki, manapság már a nőnek kell felszedni egy pasit!? Megáll az ész..."
"Mit rinyálsz itt, te kisfiú... Kikosaraztak, na és? Kapd össze a tökeidet, és próbálkozz tovább más nőknél. Mindjárt adok egy puszit a homlokodra..."
"Szemeztünk ma a metrón egy sráccal, tök helyes volt, simán elmentem volna vele egy kávéra, de annyi vér nem volt a pucájában, hogy odajöjjön. Hihetetlen. Mi van a mai "férfiakkal"?"
És még sorolhatnám. Mintha "katonanőkkel" állnánk szemben, rideg, kíméletlen véleménynyilvánítások kereszttüzében. Megértem sok férfitársamat, akik a nyomás alatt megtörnek és visszabújnak a csigaházukba: inkább maradnak egyedül, de megszégyenüléstől mentes életet élnek.
Miért változtak a nők ebbe az irányba, és miért nem tudnak empátiát gyakorolni a férfiak felé? El sem tudjátok képzelni, milyen nehéz dolgunk van "ismerkedés" címszó alatt... Van köztetek, aki esetleg kezdeményezésre vetemedett és visszautasította egy férfi? Vagy nős pasival gabalyodott össze és a fickó végül a feleségét választotta? Ugye, milyen húsbavágóan vacak érzés? Ti viszont mégis úgy várjátok el a kezdeményezés ezen próbatételeit a férfiaktól, mintha az egy sima kis bevásárlás lenne a sarki boltban. Mert nehogy már gondot okozzon venni egy tejet meg egy kenyeret, ugyebár...
Mi a véleményetek erről? Én látom rosszul ezeket a dolgokat? Hol van a nők részéről az átérző-képesség, ha erről a témáról van szó és miért nem érvényesül ilyenkor a nők "csupaszív" természete?
válasza: válasza:De azzal mi a baj, hogy "ne haragudj, de nem, viszont lehetünk barátok"?
Mi lenne empatikusabb? "Nem szeretnék tőled semmit, de azért járjunk pár hónapig ha már megszólítottál"? Kérdezem olyan nőként, akinél soha nem kezdeményezett senki...
válasza:Átérezzük a férfiak társkeresési problémáit, viszont ez a vélemény olyan, mintha azt feltételezné, hogy a nőknek csak úgy tálcán jön az aranybánya. Hát nem.
Nő létemre én is sok visszautasításon vagyok túl. És igen, kezdeményezni is tudok. Most is próbálkozom valakinél hónapok óta, akibe beleszerettem. Nem könnyű kitartónak lenni, nekem elhiheted. Persze ilyenkor szokott jönni a gyakoris válasz: jaaa, perszeee, biztos egy izmos, pénzes. Hát nagyon nem.
Senkinek sem könnyű igazi társat találni! Kifogások pedig mindig lesznek. De valamit biztosan jelent, ha számodra az a külvilág reakciója, hogy kapd össze magad. Tudod mit? Szerintem tényleg kapd össze magad, mert más nem fogja tudni megváltoztatni a dolgokat, csak te magad!
30/nő
válasza:"ne haragudj, de nem, viszont lehetünk barátok"?"
Én sem értem ettől korrektebb válasz mi lehet. Nem a kezét kérted meg, hanem kávéra hívtál valakit. Amire lehet a válasz "igen", vagy "nem". A "nem"-et ettől empatikusabban nem lehet közölni.
Kicsit szerintem te is lehetnél empatikusabb a nőkkel, ahelyett hogy magadat sajnálnád. Olvass sokat női szerzőktől, női pszichológusoktól. Nem mindenki "királylány".
válasza: válasza:Attól, hogy átérzem a helyzetedet, megértem a problémáidat, még nem kell, hogy elfogadjam a kezdeményezésedet. Te is leírtad, hogy ahhoz a nőhöz mész oda, annál próbálkozol, aki tetszik neked. Akkor annak a nőnek miért kellene pusztán együttérzésből pozitív választ adnia, nyitottnak lennie feléd, ha neki viszont te nem tetszel? Neki nem lehet joga ahhoz, hogy olyannal ismerkedjen, akivel kölcsönösen szimpatikusak egymásnak? Vagy miként kellene szerinted megjelennie a feléd tanúsított együttérzésnek?
Szerintem neked sem jó az, ha valaki csak szánalomból ad egy esélyt, miközben tudja, hogy nem talál vonzónak, és le fog koptatni pár randi után.
válasza:Másfelől meg mindenki azt vonzza be, amit gondol a másik nemről. Ha szerinted a nők nem empatikusak és királylányok, akkor ne csodálkozz, ha ezeket a nőket veszed észre.
Próbálj ki egy gondolatkísérletet! Képzeld azt, hogy a nők milyen fantasztikusak, okosak, érzelmesek, odaadóak, szexik. Meg lehet érezni, hogy valaki milyen szemmel néz a másikra. Lehet azért kapod a visszautasításokat, mert sugárzik belőled, hogy te úgysem nagyon hiszel az egész női nemben. Próbáld meg más szemmel nézni őket!
válasza:Mar bocs, de neked az az empatia, hogy olyannal kell egyutt lenni, akivel nem akarunk?
Aki szimpatikus parkapcsolatra is, azt nem utasitjuk vissza.
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!