Nem engeduk meg a szüleim, hogy barátom legyenypedig már elműltan 20. Csak szerintem nem normális?

Normális, mert eltűröd. Ha tennél ellene, az is normális lenne az abnormálisan gyökér szüleiddel szembe.

Nem fogják fel, hogy nem vagy már gyerek és nem parancsolhatnak neked. Különben is, nem tudnak ott lenni melletted a nap minden percében, hogy ellenőrizzenek.

Ha nem tetszik az otthoni szolga élet, le kell lépni, el kell menni dolgozni és fent kell tartani magadat.

Nem átlagos, de nem is ritka eset. Pl többször láttam már hasonló kérdést itt.

Annyiból normális, hogy amíg szüleiddel laksz, addig nem te hozod a szabályokat! El kell költözni otthonról, és akkor azt csinálsz, amit akarsz, ennyire egyszerű 🙂

Áruld már el ez hogy működik a gyakorlatban???Csak szülői kísérettel mehetsz ki a lakásból???

Ne legyél már ennyire béna!

Én is kíváncsi lennék hogy működik, fogják a kezed az utcán..? Vagy ostorral vernek esténként, hogy van-e barátod? :D

Miért ilyen életképtelenek a fiatalok...?

>nem engedik

Ez azt jelenti, hogy még gyerek vagy. Az ő szemszögükből biztos, de az nem számít. Te is gyereknek tartod magad. A felnőtté válás lényege az, hogy átveszed a szüleidtől a felelősséget a saját életed fölött és te magad hozod a döntéseket. És az nem lázadást jelent, nem a szüleid döntései >ellen< nősz fel, hanem azokkal együtt: tiszteletben tartod a véleményüket és megfontolod, amit mondanak, aztán pedig te magad döntesz.

Nőj fel.

Szerintem alsó hangon elég fura ez tőlük. (amit meg később írtál, hát, az alapján meg pláne nem normális a helyzet nálatok, sajnálom :/)

Az én családom is elég szigorúan veszi ezt egy részről. Anyukám pont nem, ő azt mondta, mindent lehet, csak óvatosan, okosan, egy dolgot nem szeretne, ha terhes lennék és amiatt nem fejezném be a gimit.

A nagymamám már más helyzet, konkrétan nem tiltott meg semmit, de mondta, hogy ő azt szeretné, ha 18 éves koromig nem lenne barátom. (mondjuk nem mintha ezt nekem annyira mondani kellett volna, nem érdekelt annyira a dolog :D) 18 lettem, és mondta, hogy hát jó, már felnőtt vagyok, de azért örülne, ha kijárnám a gimit, mielőtt bármi lenne. Megtörtént, most 20 éves egyetemista vagyok, és nagyot fordult a kocka, most meg már mindenki azt szeretné, ha lenne végre valakim.

Szóval szerintem ez a különbség a szülői féltés, óvás meg az elnyomás között. Nálam csak tanácsoltak, esetleg megkértek, hogy azért ne nagyon, de konkrétan nem tiltottak meg ilyen dolgokat.

Nem tudom, hogy hatnának-e rájuk az észérvek (valószínűleg nem), szóval tényleg az lenne a legjobb, ha amint lehetőséged nyílik rá, önállósodnál, és elfelejtenéd ezt az egész korlátozott életet. Sok sikert hozzá, addig meg kitartás! :)