Mennyire probléma a férfiaknak ha egy 27 éves nő nem akar gyereket, mármint egyáltalán soha?

Találhatok így egy normális szerető társat, olyat akinek nincs gyereke még pl előző kapcsolatból? Nem vagyok karrierista, a testemet sem féltem, önző, szeretni képtelen ember sem vagyok. Egyszerűen csak úgy gondolom, nem az az élet értelme, hogy hajnalban kelek, küzdök a gyerekkel reggel, oviba-iskolába viszem, már elfáradtan beérek dolgozni, mikor kilépek a munkahelyről már nulla vagyok...de még menni kell a gyerekért, bevásárolni, főzni, takarítani, leckét írni és játszani vele, mire ő elalszik és hazaér a párom is, én már egy hulla vagyok, akinek nincs kedve élni sem. Nem beszélve az esetleges óvodai/iskolai problémákról, betegségekről, ügyintézésekről, örök felelősségről. Hétvégéken is a gyereké a főszerep, ilyen program, olyan foglalkozás, közös játék stb, magamra, és a páromra pedig semmi minőségi idő nem marad. Az egész élet egy mókuskerékké válik, amiben én semmi örömöt nem látok, engem egy gyerekmosoly, vagy szép szó nem kárpótol az elvett életemért. Ezt az elvett 20 évet szeretném máshogy tölteni... Boldogan, stresszmentesen, magamat fejlesztve, a párommal békességben, odaadásban élni. Reggel nyugodtan megreggelizni a teraszon, kényelmesen elindulni dolgozni, hazaérve közös programokat csinálni. Hétvégén, hosszúhétvégén, szabadságok alatt szintén közösen csinálni valamit, a barátainkkal tölteni időt akár külön akár közösen, elugrani ide oda kirándulni az országban, hosszabb szabadság alatt külföldi nyaralásokra menni, bejárni a világot az évek alatt, a hobbinkkal foglalkozni, sportolni. Felszabadultan élni, ha kedvünk van a konyhapulton szeretkezni, ha iszogatni szeretnénk hétvégén azt is megtenni, ha elegünk van a munka monotonitásából szabadságot kivenni és összepakolni, lelépni pár napra a hegyekbe. Tulajdonképpen amit egy gyerek ellátására költenénk, abból utazgathatunk, a hobbinkat finanszírozhatjuk, félretehetünk öreg korunkra.