Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hogyan lehetne így tovább élni?
30 éves férfi vagyok.
Úgy nőttem fel, hogy folyamatosan megaláztatásban volt részem, illetve folyton kinevettek fiúk/lányok egyaránt.
Úgy nőttem fel, hogy mindig is úgy éreztem, hogy sokkal kevesebb vagyok másokhoz képest. Illetve mindig is unalmasabbnak és rondábbnak éreztem magam a dolgok végett másokhoz képest.
Aztán anyum is elhalálozott 22 éves koromba. Abba is belebetegedtem. A családomat nem szerettem igazán soha.
Azért merem a következőt kiírni magamból, mert nem volt igaz ez a dolog. Családon belüli erőszakkal vádoltak meg úgy, hogy soha nem követtel el azt.
Rendőrségi ügyet nem csináltak belőle, viszont több éven keresztül meg lettem hurcolva ezzel az egésszel.
JOBBAN ÖRÜLTEM VOLNA, ha inkább kivizsgálták volna, mert így megúsztam volna 3-4 év évnyi meghurcoltatást.
Végül ugyan az az ember, aki rám fogta a hazugságát, mást is megvádolt, ugyan ezen dolgokkal, sőt kicsit hülyébb dologgal is.
Sajnos a lelki világomat teljesen tönkre tette ez a vádaskodás, mert senki nem akart nekem hinni ezzel kapcsolatosan.
Annyira egyedül voltam ebben a helyzetben, hogy akkoriba jött rám legjobban a magány. És hát összejöttem egy elég fiatal lánnyal, akivel végül úgy alakult, hogy másfél évig voltunk együtt.
De mivel a vádaskodás majdnem napi szinten témába volt, illetve később a lány apja se akarta, hogy velem legyen a lánya, mert elhitte ezeket a hazugságokat rólam; én nagyon undorítóan viselkedtem szegénnyel. Annyira utálom magamat a mai napig.
Persze, most már a vádaskodáson túl vagyunk, végre felfogták, hogy nem tettem meg azt, amivel megvádoltak.
Viszont a lány, akit szerettem, megváltozott és a pasizás vált az élete részévé.
Annyira szerettem volna vissza kapni őt, hogy bebizonyíthassam, hogy tudnék normális lenni vele, erre már nem volt lehetőségem. Egyébként a lány anyjának is elmondtam anno, hogy mivel vádolnak, de ő legalább elhitte, hogy nem igaz. Ha igaz lenne, akkor nem itt írogatnék, meg nem lehetettem volna azzal a lánnyal eleve, mert börtönbe lettem volna már elég rég.
5 év telt el a szakítás óta, de nem tudtam túl lenni rajta soha.
Most már, ha valahol rá nézek egy lányra, nem érdekelnek. Persze, sok ember van, aki tetszene, de nem akarok megismerni senkit. Nem tudok túl lépni ezen az egész helyzeten.
Nincs bennem erő és kitartás, hogy újra építsek valakivel egy kapcsolatot, amiből az se biztos, hogy lenne valami.
Nem hiszem el, hogy valaki is tudna szeretni valaha.
Már ne is haragudj, de hogy jössz te ahhoz, hogy "kettyósnak" nevezz? Ha neked olyan tökéletes életed van, menj tovább nyugodtan és foglalkozz a szaros életeddel.
Nem vagyok nő gyűlölő, és megértem azt is, hogy exem miért hagyott ott, akkoriban tényleg hülyén viselkedtem, főleg a kiabálással. Minden ki...szott alkalommal bocsánatot kértem a viselkedésemért, habár tudtam, hogy örökre nem lesz elfogadható a bocsánatkérésem. De neki is elmagyaráztam, hogy milyen helyzetben vagyok és nem azért, de olyan körülmények között nehéz boldognak lenni. Egyik napról a másikra éltem.
Nekem az fáj, hogy esélyt sem kaptam arra tőle, hogy bebizonyítsam neki, hogy amit akkor tapasztalt velem kapcsolatosan, már soha nem tenném azt vele, mivel közbe már ő is felnőtt. Mivel le van zárva az életemnek az a rossz életszakasza.
Bár nem is értem, hogy miről is beszélünk, mert sok "normálisabb" kapcsolatba is simán előfordulnak az üvöltözések veszekedésekkor. Lehet nem mindennaposak, de vannak. Nálunk se volt mindennapos, csak épp amikor tényleg azt kellett hallgatnom, amit nem kellett volna.
Tudod, ha olyan tökéletes vagy, biztos profin kezeltél volna egy olyan helyzetet, ahol nemi-erőszakkal vádol meg a családod cseszd meg. -.-'
A másik meg, nem is kellene vissza ez a csaj, mert az anyja halálával totálisan kifordult önmagából. Az apja is nem egyszer leugatta, hogy nem lehet velem.
Akkor még sírt is miattam.
Aztán elkezdett inkább pasizni. És nem egy embertől hallottam, hogy a fél város, később a munkahelyén is hasonlóan azt hallottam, hogy a fél társaság lekefélte.
Most is úgy van együtt egy pasival, hogy az exét megcsalta. És előtte sorra 4-et.
Nem takarít a pasiknál, nem főz. Nem csinál semmit sem.
Csoda, hogy dolgozni dolgozik, de rezsibe se adott bele soha pénzt.
Szóval.. nem is kellene ilyen ember vissza, de a normálisak tudják, sajnos az első igaz szerelmet nem könnyű elfelejteni, sőt, nem is nagyon lehet.
Rossz embert fogtam ki.
Amúgy egy dologgal kapcsolatba szoktam még lépni, már erről volt régebben kiírásom, még tavaly:
(Nem miattuk csináltam, magam miatt)..
Nem foglalkoztak nagyon az anyjuk fejfájával, úgy hogy tavaly lekentem alapozóval.. azóta így nézett ki:
Előtte:
Utána:
Nem igazán érdekel senki véleménye, az alapozásról később beszéltem a nővérének, hogy én voltam, nem szóltak semmit.
A festésről se szóltam nekik előre.
válasza: válasza:Sajnálom,hogy így felhúztad magad a válaszomon,pedig próbáltam segíteni,azt is elmondtam,hogy én is voltam hasnló helyzetben és velem is majdnem elszaladt a ló. Viszont ne haragudj,de mostmár egyre biztosabb,hogy bolond vagy. És hiába sértődsz meg azon, hogy így hívlak, az egyik kérdésként (talán a nagy korkülönbösnél) te magad is leírtad szó szerint,hogy valószínűleg beteg vagy.
A kommentemet félreértetted, nem mondtam, hogy nőgyűlöl vagy, hanem hogy az lesz majd valszeg a következő szakasz. Már egyébként most is odaírod mindehova,hogy szerinted milyen olcsó lett azóta a lány. Nem mondtam azt sem, hogy tökéletes az életem, de ja, most ki merem jelenteni,hogy kb. minden jó, de attól még unalmamban gyk-zhatok, egyébként válaszolgatni annyira nem szoktam, de már annyiszor láttalak az elmúlt napokban, hogy nem hagyhattam szó nélkül. És én megértem, hogy anno szar passzban voltál, meg fogadd részvétemet anyukád miatt DE! sajnos rengeteg fél/teljes árva ismerősöm van (ebből sok rokon is),az egyikkel történt egy legalább olyan rossz dolog,mint nálad az erőszakolós történet és ahelyett,h telefonokat tört volna szét és aggresszorkodott volna a párja előtt inkább elkezdte megbecsülni, és komolyan mondom hogy kb soha egy hangos szó nincs közöttük(tudom,mert laktam velük).Úgyhogy ez nem mentség. Egyébként meg az csessze meg,aki mondja.
Az utolsó kommented meg már egyenesen rémisztő.. Annyira belebetegedtél ebbe,hogy 4(!!!) év után ÖNÉNYESEN (szerinted jótékonykodásból)lefested egy olyan valakinek a fejfáját,akihez semmi közöd! A családja helyében minimum leugattalak volna,de utána is jártam volna,hogy fel tudnálak-e jelenteni. Komolyan hagyd már békén azt a szerencsétlen fiatal lányt. Nem elég neki, hogy meghalt az anyja,de még évek után is belemászik a kettyós exe az életében. Értem én, szar neked meg fáj, felfogtuk, de te meg azt FOGD MÁR FEL,hogy NEM NORMÁLIS,hogy nem tudod elengedni és HAGYD MÁR BÉKÉN az egész famíliát. Tényleg. Szállj le róla, a letiltás az már tök jó lépés volt, de engedd el teljesen,ne agyalj rajta, ne írj ki ról kérdéseket, ne csinálj semmit az anyja sírjával és főleg NE FOTÓZD LE ÉS NE RAKD FEL AZ INTERNETRE!
sok szerencsét.
Eleve ő se úgy viselkedett a kapcsolatban. Azt mondod, hogy meg kellett volna becsülnöm. Sajnos sokszor adta jelét már akkor is a félre kacsintgatásnak, hogy más férfiak felé érdeklődött. Már akkor is érződött rajta, hogy neki kell a "tömeg". És erre most a legjobb bizonyíték, hogy csomó pasassal buliztak együtt a mostani pasijával. Kellett neki a nyüzsgés.
Ő se látott jó családi példát. Az anyja és az apja elváltak. Az apja igazából mindig szart rájuk, inkább a nője foglalkozott velük jobban.
Amúgy az apjuk csalta is az anyjukat.
Aztán mit látott az anyjától? Az is szart rájuk többnyire. Mert annak is fontosabb volt a pasija.
Szerintem azért lett ilyen, mert világ életébe mindenki leszarta, és tartozni akart valahova. Mint ahogy én is.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!