Hogyan ismerkednek a normális huszonévesek?

Hogyan ?

Beszélgetéssel :D személy szerint gyakran buszozok viszonylag hosszabb időt, volt már hogy ott ismerkedtem, mert elkezdett beszélni hozzam a mellettem ülő.

Itt gyakorin is beszélgettem már nagyon jókat, és van akivel mai napig van kapcsolat :)

Nem vagyok nagy bulizós, de ha megyek és talalkozok valakivel aki szimpatikus es nincs taccson, miért ne beszélgethetnénk :)

Illetve: suli, könyvtár, munkahely :)

21/N

Ez engem is érdekelne :)

Társkeresőn a normális csajok valamiféle elképzelt ideállt keresnek (jóképű, diploma, IT, vagy más jól fizető állás alap), az alulszocializált csajok meg nem jönnek szóba (az a fajta, aki ízléstelen színűre festi a haját, bulizós, láncdohányos, munkanélküli, és az érdekli csak, hogy milyen motor van a lúzer pasi kocsijában).

Talán munkahely... de én telket takarítok az erdőben és a mesékkel ellentétben ott nincsenek vörös bájos tündérlánykák :)

28/F

Ahogy a 2-es írja: lehetőség tényleg bárhol van, más kérdés, hogy esély mennyi van. Én azt látom, hogy kb. 22-23 évesen lehet a legjobban ismerkedni fiúként. Ekkorra már az is beérik valamennyire, aki későn érő, a fiatalabb lányok ilyenkor még sokszor tapasztalatlanok, adnak esélyt. Ezután, ha nem csajozol be, egyre nehezebb lesz. Most vagyok 26, totális pangás van az életemben, egyszerűen sehol nem találok párt. Aki érdekelne, az már talált valakit magának. A csajok elkezdik néni, mit értél el, nyílik az olló a csajozni tudó és nem tudó emberek között. Aki eddig nem talált, az megszívta.

Nőknél teljesen más a sztori, nekik nagyjából tényleg bárhol lehet úgy, hogy esély is van rá, mivel őket megszólítják. Náluk azon múlik, hogy hova helyezik a lécet. Nálunk szerencsén. Tényleg azt érzem egyébként, hogy van egy időszak, ami fölött már el vagy átkozva. 24-25 évesen már annyira kell egy egészséges férfinak egy párkapcsolat, intimitás, rendszeres szex, hogy ha nem tudja megszerezni, akkor az elkezd kihatni az élete többi területére is és lassan demoralizálódik. Én pl. úgy vagyok már vele, hogy igazából minden mindegy. Egész életemben nem vágytam másra, mint valakire, akivel megoszthatom az életemet, a dolgaimat, titkaimat, elképzeléseimet és rengeteg minőségi időt tölthetek és sokat szeretkezhetek, és akivel figyelünk egymásra. Most ha ezt sehol nem kapom meg, akkor miért vegyek még komolyan bármit is? Elment az egész ifjúságom, innentől kezdve nekem semmi nem számít, szarok mindenre és nem hiszek semmiben.

8-as ezt az írásodat aranyba kéne foglalni. Tökéletesen és lényegretörően megfogalmaztad a húspiacról kiesett férfiak lelkivilágát. És igen: aki bizonyos korig kimaradt, az végleg lemarad.

Egy dologgal egészíteném ki:

Még ha később egy ilyen férfi mégiscsak el tudja érni, hogy vonzó lesz a nők szemében, már semmire nem megy vele. Addigra ugyanis annyi frusztrációt és lelki sérülést összegyűjtött, amelyből nincs kiút.

Minden pofázó, hibáztató, okoskodó felhasználónak el kéne olvasni a 8as hozzászólást, mielőtt bármihez is megjegyzést fűz.