Munkahelyi sikerek ellenére sincs önbizalmam, hogy leszólítsak egy nőt?

Még mindig nem gyanús hogy teljesen más skillek kellenek egy karrierhez mint a csajozáshoz?

Utóbbihoz a legegyszerűbb, leggyorsabb út a pszichopátia. Ezt kell fejlesztened magadban. A pszichopata nem érez, nem is fogja fel az elutasítást, megy tovább mosolyogva a következőhöz. Ha a huszadik bejön, már lesz zsákolás. Ennyi.

Én viszont tökéletesen értem a kérdést és az abban megfogalmazott problémafelvetést. A GYK-n mindenre az a válasz, hogy egy férfi azért sikertelen a nőknél, mert nincs önbizalma, önbizalom pedig hobbiból, sportból, munkából, bármiből lehet, amiben jó az ember. Ami természetesen iszonyatosan, pofátlanul nagy hazugság, hiszen a társkeresési önbizalom a pozitív visszacsatolásból ered. A kérdező vélhetően ezt szeretné számonkérni az üres mantrákat hangoztató válaszadókon.

Én is így jártam. Nekem is el lett mondva, hogy azért nem kellek senkinek, mert nincs önbizalmam. Kérdeztem: mire legyen önbizalmam? A rengeteg ignorálásra és visszautasításra? Jött a válasz - legyen valami hobbim, vagy a munkámat szeressem, vagy más módon szerezzek önbizalmat. Csak hát a tényállás az, hogy én a hobbimat imádom, az egyetlen dolog, ami motivál, a köré épülő közepes méretű netes közösségben pedig nem éppen legenda, de azért egy közkedvelt személy vagyok, akinek a munkásságáról és kitartásáról csak elismeréssel beszélnek. Az más kérdés, hogy amint beszélek a nőknek a hobbimről, azok valahogy egyből köddé válnak...

(Aki egyébként állandóan lepontoz -mert ez a válaszom is le lesz-, annak legyen már annyi gerince, hogy legalább privátban ír, mert most már végképp nem értem, mi nem tetszik sorra az észrevételeimben.)