Egy szülő (akár anya, akár apa) miért hangolja/hangolhatja a másik fel ellen a gyereket?

Nálunk is volt ilyen, bár én lassan 17 voltam, a bátyám meg 21 amikor elváltak a szülők, tehát nagyon nevelni már nem neveltek de akkor is voltak ilyen be-beszólások a másik ellen.

Sértettség, felelősséghárítás, de mert a másik így-úgy....

Anyám ilyen volt. Apám és nagyanyám (az anyósa) ellen hangolt, több-kevesebb sikerrel.

Valószínűleg önző és kicsinyes bosszút akart állni az őt ért (egyébként valós) sérelmekért. Csak éppen arra nem gondolt, hogy az egyetlen ember, akinek árt ezzel, az én vagyok...

Én a másik oldalon vagyok, én vagyok, aki korlátozza a láthatást. Nem nevelem ellene a gyereket, vagyis nem mondom azt, hogy apád/anyád egy szemét, csak azt, hogy nem volt kész szülőségre, nem ment neki ez a dolog, jó helyen vagy itt, itt szeretünk, gondoskodunk rólad. Viszont apró dolgokban azért nagyon is hangolom a gyereket a szerintem helyes hozzáállásra. Amikor pl. nincs kedve telefonálni a gyereknek a másik szülővel, akkor nem azt mondom, hogy "de hiszen annyira várta apa/anya, biztos jó lesz", hanem azt, hogy "megértem az érzéseid, legyen akkor ez egy rövid beszélgetés, annyit kibírsz", és ilyenkor a hatéves rögtön azt csicsergi a telefonba a köszönés után, hogy "ma rövid lesz, mert nem akarok többet kibírni, jó?", ami persze biztos piszok rosszul esik a másiknak, és máris sokkal nehezebb kapcsolódnia a gyerekhez.

A gyermekemnek van családja: én és az új házastárasam, meg a testvérei. Ahhoz, hogy ez a család stabil legyen, az kell, hogy a másik szülő békén hagyjon minket. Szerencsére ez meg is történik, eléggé partner abban az ex, hogy teljesen elidegenedjen tőle a gyerek. Ha küzdene, azért megesne rajta a szívem, de nem teszi, csak néha kicsit húzza a száját, de aztán mindig megbékél. És én hálás vagyok ezért. Ugyanis ki nem állhatom őt, rossz szülőnek tartom, nála jobbat érdemel a gyerekem. És szerencsére találtam is jobbat.

7 Undorító amit csinálsz. Nőként írom.És nagyon nagyon aljas.

Az egészben az a legrosszabb, hogy nem te fizetsz ezért, hanem a saját gyerekeid az életükben.

Tudom, hogy sokan így látják. De szerintem a gyerekemnek pont, hogy az lenne a rossz, ha ápolnám a kötődését egy olyan alakhoz, aki sohasem volt képes felelősséget vállalni érte. Miért neveljem arra, hogy olyan szekér után fusson, ami nem veszi fel? Mert nem venné fel. Az, hogy kéthetente felhívja telefonon, vagy találkozni akar, még nem jelenti azt, hogy ragaszkodik a gyerekhez, vagy hogy kész gondoskodni róla. A gyerek neki csak arra jó, hogy pár óráig villogjon vele, vagy hogy a lelkiismerete rendben legyen. Erre ne használja az én gyerekemet. Pl. ha én meghalnék, akkor se akarná nevelni, ezt már le is papiroztuk.

Olvastam már itt olyan szülőt, aki a gyerekre tojó különélő szülő nevében vett névnapi ajándékot a gyerekének, és azt hazudta, apa küldi, csak hogy ne legyen a gyerek szomorú. Nekem ez teljesen abszurd, megszakadna a szivem, ha ilyen illúziókba ringatnám a gyerekem. Nem értem, néhányan miért hazudják a gyereküknek azt, hogy a nemtörődöm szülő valójában törődik vele. Kifejezetten szívfacsarónak találom az ilyet. Itt is olvasni egy rakás csalódott tinédzserről, vagy fiatal felnőttről, akik az őket elhagyó szülők szeretetéért kuncsorognak, és nem bírják feldolgozni, hogy nem kellenek, csak némi bájcsevejre, de a szükségben nem számíthatnak a másikra. Én nem ilyen sorsot szánok neki, nem fogom abban nevelni, hogy a kéthetente menjen és szeresse a másik szülőjét, mert az fontos. Nem fontos. Sőt, szerintem káros. A valódi szülei én és a házastársam vagyunk, pelenkás kora óta. Más lenne a helyzet, ha szuper szeretetteljes szülő lenne a különélő, de nem az. A célom, hogy max. évente egyszer találkozzanak, és a gyerekem ismerje, tudja ki ő, ne utálja, de ne is érdekelje különösen. Mint egy nagyon távoli, uncsi rokon.